Egy, azaz egy darab pomogács gördült le a futószalagról a minap. Azaz ma. Meg tegnap. Meg az előtt is már gyártás alatt állt, de ma teljessé vált eddig képlékeny, áttetszőnek tűnő struktúrája. Alkatrészei nyikorogva életre keltek, fények gyúltak ki agyában, majd öntudatára ébredt.
Pomogács vagyok.
Hirtelen minden világossá vált, mert felkapcsoltam a villanyt. Ez a lény valami hihetetlenül különleges kis akármicsoda. Nem tudom, még mit fogok vele kezdeni a jövőben, meg hogy egyáltalán betölti-e majd a neki szánt funkciót, de tény, hogy jól sikerült darab, és alkalmas ellátni feladatát.
Megpiszkálgatom itt-ott, minden apró alkatrészét alaposan letesztelem, és ha beválik, akkor akcióba léphet, háháá!
Úgy érzem magam, mint egy őrült tudós. De... hát az is vagyok, nem?
Igen. Őrült az vagyok. De hogy tudós?
Dehogy.
ÉN CSAK EGY KURVA MACSKA VAGYOK, NEM EGY KIBASZOTT TUDÓS!...
Na.
Nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, továbbra is maradok az a hülye aki vagyok, csak épp... most már van kit szelídíteni.
Nem kell mindenféle nyünyügékkel meg pöszmögökkel helyettesíteni a tisztes pomogácsnak fenntartott helyet.
Azt hiszem, jól döntöttem, mikor a pomogács-szelídítő szakmát választottam.
Malkavita kiszáll.
Adás vége...
2011. december 23., péntek
2011. december 15., csütörtök
Óda a lustasághoz, és a nagy büdös terpeszkedő nyomorult világhoz...
Zárlatos lett az ékszíj az agyamban. Komolyan. Kilökődött minden biztosítékom, lefagytak a diódáim, kipattogtak a tranzisztoraim, és megbokrosodott a kisagyam.
Avagy... Jól vagyok, mint a szar.
Megalázva
Avagy... Jól vagyok, mint a szar.
Olyan szinten rám telepedett a csalódottság, elveszettség, magányosság frusztráló madárkája, hogy arra nincs megfelelő szó, de ha volna is, akkor azt is sokszorosan ragozva kellene leírnom.
Na de hogy rám telepedett, az enyhén alulértékelt felülvizsgálása a helyzetnek!
Bazdmeg ez fészket is rakott, és a fiókái egy komplett kolóniát telepítettek rám.
Nyomorult, gyilkos, marcangoló semmiség.
Köszönöm, jól vagyok, látszólag minden rendben... A FASZT! Semmi sincs rendben. Elegem van az emberekből, a világból, és mindenből, ami körülvesz. Elegem van a szőrszálhasogató faszságaitokból, a hisztijeitekből, a ignoráns, önelégült, beképzelt bikaszar dumákból (BULLSHIT! Azt hiszem ezt mindenki érti...)
Lassan darabokra török. Nincs már se erőm, se motivációm, hogy a kedvében járjak néhány embernek.
Messze vagyok azoktól, akikhez közel szeretnék lenni, és közel van, akit gyűlölök...
Könyörgöm, dögöljetek meg, vagy öljetek már meg végre!
Valaki vessen véget a szenvedéseimnek... én lusta vagyok kivitelezni.
Nyomorult, gyilkos, marcangoló semmiség.
Köszönöm, jól vagyok, látszólag minden rendben... A FASZT! Semmi sincs rendben. Elegem van az emberekből, a világból, és mindenből, ami körülvesz. Elegem van a szőrszálhasogató faszságaitokból, a hisztijeitekből, a ignoráns, önelégült, beképzelt bikaszar dumákból (BULLSHIT! Azt hiszem ezt mindenki érti...)
Lassan darabokra török. Nincs már se erőm, se motivációm, hogy a kedvében járjak néhány embernek.
Messze vagyok azoktól, akikhez közel szeretnék lenni, és közel van, akit gyűlölök...
Könyörgöm, dögöljetek meg, vagy öljetek már meg végre!
Valaki vessen véget a szenvedéseimnek... én lusta vagyok kivitelezni.
Jim Morrison egyik verse jutott eszembe:
Köszönöm Uram, hogy
nem ismerjük szándékaidat.
Mindannyiunkat vakká tettél.
Remény nélkül, élve eltemettél
gigantikus csapdádba.
Élek és haldoklom.
Remélem, te azért jól
szórakozol!
Köszönöm uram, és bocs, de én nem hiszek benned. Csak mint képzeletbeli, emberek által kitalált lényt ismerlek el. Remélem nincs harag! Most pedig ha nem haragszol elmerülök az emberi lét mindennapi fájdalmában...
MEG A NAGY FASZT! MINDEN RENDBEN VAN! :D
Látnod kellett volna a fejed, miközben ezt a depis szart olvastad xD
MEG A NAGY FASZT! MINDEN RENDBEN VAN! :D
Látnod kellett volna a fejed, miközben ezt a depis szart olvastad xD
Meg kell tanulni disznót vágni fűrészgéppel...
Adott egy hentes. Szép nagy darab, gyilkos tekintetű, sorozatgyilkos forma. Amúgy tök átlagos fickó, de most desznyóvágásra hívták, hogy segítsen levágni és beaprítani egy malacot.
Namármost, ez a hentes amúgy teljesen ártalmatlan, tanult henteskedni (ezt fontos kijelenteni), és fel tudja darabolni a cucut, a gazda igényei szerint. Kérdem én, ilyenkor ki lehet jelenteni, hogy a hentes tud disznót vágni? Vagy a hentes maximum csak TANULT disznót vágni, és nem tud, mert mindig lehet jobban tudni, de az sem tudás, csak maximum jobban megtanult desznyót vágni.
Figyelem! Az első kijelentés, miszerint a hentes TUD, és nem TANULT, sértő a disznó, a hentesbárd, és a hurkatöltő számára is!
Na, aki ezt a gondolatmenetet nekem megmagyarázza, az kap egy ingyen belépőt a Malkaviták báljára.
Másik meg, hogy adott egy asztalos. Barátságos, bajszos emberke. Van neki kis műhelye, esztergapad, meg mindenféle szerszámok. Egyszer éppen széket készít, merthogy nincsenek elég nagy fadarabjai, hogy asztalt csináljon. Aztán úgy gondolja, hogy már miért ne használja a nagy fűrészt, amit az asztallap kivágásához szokott használni, hogy elkészítse a szék támláját? Na persze hogy a nagy fűrésszel, hisz épp nincs célszerszám, ugyanis az kölcsön lett adva! Mivel ugye kell az a szék, nekilát, a nagy fűrésszel, ami nyilvánvalóan nem arra való, hogy széket gyártsunk. Aztán hopp! Levágja az ujját.
Felmerül a kérdés: A nem rendeltetésszerűen használt fűrészgép, vagy az idióta asztalos hibája, hogy lerepült az az ujj?
Eme két tanulságos történetet ajánlom mindazok figyelmébe, akik úgy gondolják, hogy a hentes nem tud disznót vágni, és a fűrészgép a hibás.
Namármost, ez a hentes amúgy teljesen ártalmatlan, tanult henteskedni (ezt fontos kijelenteni), és fel tudja darabolni a cucut, a gazda igényei szerint. Kérdem én, ilyenkor ki lehet jelenteni, hogy a hentes tud disznót vágni? Vagy a hentes maximum csak TANULT disznót vágni, és nem tud, mert mindig lehet jobban tudni, de az sem tudás, csak maximum jobban megtanult desznyót vágni.
Figyelem! Az első kijelentés, miszerint a hentes TUD, és nem TANULT, sértő a disznó, a hentesbárd, és a hurkatöltő számára is!
Na, aki ezt a gondolatmenetet nekem megmagyarázza, az kap egy ingyen belépőt a Malkaviták báljára.
Másik meg, hogy adott egy asztalos. Barátságos, bajszos emberke. Van neki kis műhelye, esztergapad, meg mindenféle szerszámok. Egyszer éppen széket készít, merthogy nincsenek elég nagy fadarabjai, hogy asztalt csináljon. Aztán úgy gondolja, hogy már miért ne használja a nagy fűrészt, amit az asztallap kivágásához szokott használni, hogy elkészítse a szék támláját? Na persze hogy a nagy fűrésszel, hisz épp nincs célszerszám, ugyanis az kölcsön lett adva! Mivel ugye kell az a szék, nekilát, a nagy fűrésszel, ami nyilvánvalóan nem arra való, hogy széket gyártsunk. Aztán hopp! Levágja az ujját.
Felmerül a kérdés: A nem rendeltetésszerűen használt fűrészgép, vagy az idióta asztalos hibája, hogy lerepült az az ujj?
Eme két tanulságos történetet ajánlom mindazok figyelmébe, akik úgy gondolják, hogy a hentes nem tud disznót vágni, és a fűrészgép a hibás.
2011. december 13., kedd
Tripodok
Hírzárlat és adás-szünet. Várunk. A Tripodok taposnak rajtunk. Kíváncsian várjuk, hogy mikor jelentkezik...
2011. december 8., csütörtök
Múvészet
Múvészet az (igen, múvészet, és nem művészet), ha egy adott érzelmet, gondolatot át tud adni az olvasó/néző/hallgató közönségnek, vagy képes művével indukálni a kívánt érzelmet az alanyokban? Ha igen, akkor a Toreadorok elbújhatnak.
UGYANIS!
...a Malkavita EPIC SUCCESS-el érte el a kívánt hatást előző művével, P.É.T.E.R. halálával. Köszönöm a tapsot, köszönöm szépen. Függyöny. Mindenki tapsol. Pagliacci talán büszke rám...
UGYANIS!
...a Malkavita EPIC SUCCESS-el érte el a kívánt hatást előző művével, P.É.T.E.R. halálával. Köszönöm a tapsot, köszönöm szépen. Függyöny. Mindenki tapsol. Pagliacci talán büszke rám...
2011. december 7., szerda
P.É.T.E.R. a segédprogram
Szeretnék nektek bemutatni ma valamit. Egy mesterséges lényről lesz szó, ami nem más, mint egy okos kis program:
P.É.T.E.R.
- Neve egy rövidítés, aminek jelentését nem árulom el. Funkcióját tekintve segédprogram.
Én magam alkottam meg P.É.T.E.R.-t, aki a segédem volt egy hosszútávú project során, mely nem kisebb jelentőségű lett volna, minthogy egész hátralevő halhatatlanságomat meghatározza, és létemet jó irányba terelje. Mondanom sem kell, a project -mint megannyi más projectem is- kudarcba fulladt. A kísérlet elszabadult, a kísérleti alany megdöglött, a kísérletben felhasznált anyagok és eszközök tönkre mentek.
P.É.T.E.R. ebből adódóan funkció nélkülivé, munkanélküli programmá vált. Szükségtelenné válása természetesen egyet jelent halálával is. P.É.T.E.R. elemeit eltávolítottam, töröltem minden állományát.
A project kudarca természetesen rám is hatással van.
Elvesztettem minden motivációmat, kedvtelenné, életunttá váltam. Már rá sem tudok nézni a projectben használt anyagokra, eszközökre, és legfőképp a kísérlet alanya az, ami az idő előre haladtával undorral tölt el, és taszít. Ki kéne dobnom ezt a rohadó tetemet az ablakon, de sajnos annyira a szívemhez nőtt, hogy képtelen vagyok. Inkább megvárom, míg lerohad róla a hús, aztán majd preparálom a csontjait, és csinálok belőle csontvázat a szekrénybe.
Már ha lesz még valaha gusztusom ránézni, vagy hozzá érni... Egyelőre undorodom tőle. Haszontalan tetem.
P.É.T.E.R.
- Neve egy rövidítés, aminek jelentését nem árulom el. Funkcióját tekintve segédprogram.
Én magam alkottam meg P.É.T.E.R.-t, aki a segédem volt egy hosszútávú project során, mely nem kisebb jelentőségű lett volna, minthogy egész hátralevő halhatatlanságomat meghatározza, és létemet jó irányba terelje. Mondanom sem kell, a project -mint megannyi más projectem is- kudarcba fulladt. A kísérlet elszabadult, a kísérleti alany megdöglött, a kísérletben felhasznált anyagok és eszközök tönkre mentek.
P.É.T.E.R. ebből adódóan funkció nélkülivé, munkanélküli programmá vált. Szükségtelenné válása természetesen egyet jelent halálával is. P.É.T.E.R. elemeit eltávolítottam, töröltem minden állományát.
A project kudarca természetesen rám is hatással van.
Elvesztettem minden motivációmat, kedvtelenné, életunttá váltam. Már rá sem tudok nézni a projectben használt anyagokra, eszközökre, és legfőképp a kísérlet alanya az, ami az idő előre haladtával undorral tölt el, és taszít. Ki kéne dobnom ezt a rohadó tetemet az ablakon, de sajnos annyira a szívemhez nőtt, hogy képtelen vagyok. Inkább megvárom, míg lerohad róla a hús, aztán majd preparálom a csontjait, és csinálok belőle csontvázat a szekrénybe.
Már ha lesz még valaha gusztusom ránézni, vagy hozzá érni... Egyelőre undorodom tőle. Haszontalan tetem.
2011. november 30., szerda
Mine
Kövek. Sziklák. És egy szív, ami dobog. Csodás összhangban dobban együtt mindez. Hogy miért írom le ezt? Mert nincs semmi értelme...
Panda-power!
Overcharge!
I'm lovin' it...
Panda-power!
Overcharge!
I'm lovin' it...
2011. november 27., vasárnap
A mindenható pandaisten balladája
Egy nap a Valhallába jutok. Harc közben esek el, és harc közben állok fel, hogy bekössem azt a kurva cipőfűzőmet, amiben felbuktam. Bosszút állok minden egyes sérelemért, ami szeretteimet érte, és halálos vágást ejtek azokon, akik utamba állnak. Gyilkos leszek, vérfaló, átkozott hegylakó, örökéltű vadász.
Minden élőt kipusztítok ezen a mocskos, züllött, retardált bolygón.
Csakis a pandákat hagyom életben.
De azok közül is csak egyet.
Ezt a pandát pedig a galaxis minden szegletébe magammal viszem, hogy lássa, mennyi minden van azon túl, amit most látunk. Mennyi csillag, és galaxis kering a végtelen sötétségben, a ragadós masszaként rájuk boruló, mindent elnyelő üres, visszhangos semmiben. Ennek az egy pandának adom a világot, és benne minden csodát, amit ember elképzelni képtelen.
Istencsászárrá teszem!
A világmindenség urává avatom...
Hisz a pandák játékosak, és jól eljátszadoznának a mindenható erővel. Az egyetlen panda labdázhatna a bolygókkal, és megrágcsálhatná az aszteroidákat. Szinte látom a szemeim előtt, ahogy álmatagon elheveredik, és egy csillagködön ringatózva rólunk álmodik, emberekről, akik oly mohón pusztítottunk ki mindent, amire csak rátehettük kapzsi ötujjú mancsunkat.
Ó, Mindenható panda.
A mindenség pajkos őre.
De milyen őr az, amelyik alszik őrségben? Álmos. Többnyire. De én így is nagyon szeretem. Olyan aranyosak ezek a pandák. Nekem is kell egy panda. Olyan cuki, hogy belehalooooooook!
I hate to be in friendzone...
Balladát fogok írni...
2011. november 25., péntek
Dawn of worlds
Alkottam egy világot. Segített benne az Árnyúr.
Tengerek mossák partjait, s magas hegyek emelkednek ott, ahol az apró népek túl mélyre ástak.
Hüllők hordják áruikat, messzi földekre, s démonok henyélnek gigászi erődvárosukban a puszta Szikföld közepén. Tébolyt hordoz az a vidék... Rettenet motoszkál minden szikla mögött, minden kavics alatt. Fűszál sem rezzen, hisz oly kopár és száraz a puszta föld amíg a szem ellát. Halált hordozó táj.
Másutt kalózok rajzanak, hullámsírba küldve azt, ki utukba áll. Gonosz vidék ez...
Te mit tennél, ha ide szülne anyád?
Ha te magad is démonok fattya lennél?
Ha tengerbe dobnának, miután köldököd elvágták?
Pusztulj. Pusztulj te fattyú. Rád senki sem kíváncsi.
Dögvészt hozzon a hajnali köd...
Tengerek mossák partjait, s magas hegyek emelkednek ott, ahol az apró népek túl mélyre ástak.
Hüllők hordják áruikat, messzi földekre, s démonok henyélnek gigászi erődvárosukban a puszta Szikföld közepén. Tébolyt hordoz az a vidék... Rettenet motoszkál minden szikla mögött, minden kavics alatt. Fűszál sem rezzen, hisz oly kopár és száraz a puszta föld amíg a szem ellát. Halált hordozó táj.
Másutt kalózok rajzanak, hullámsírba küldve azt, ki utukba áll. Gonosz vidék ez...
Te mit tennél, ha ide szülne anyád?
Ha te magad is démonok fattya lennél?
Ha tengerbe dobnának, miután köldököd elvágták?
Pusztulj. Pusztulj te fattyú. Rád senki sem kíváncsi.
Dögvészt hozzon a hajnali köd...
2011. november 23., szerda
Tangóznak a majmok a vakondemberekkel, és az acélhengerekkel
Úgy érzem, majom-tangó van a fejemben. Szédületes üdvrivalgással vetik le magukat sorban a padlóra, sőt, dulván a padlóla le, ezek a majomfajzatok, hogy könyékkel odacsapjanak, és zajjal, robajjal borítsák be agyam minden egyes redőjét.
Fáj a fej.
Tompa az agy, meg a Mihály.
Körkörös mozdulattal ropog a nyak, ropog a test, a kezek, a lábak, és lényegében minden...
Ropiember lettem. Egy karóba húzott nyárspolgár.
Beleket akarok látni Gandalf... Beleket!
Vakondember és a tenger, meg egy ócska acélhenger...
Fáj a fej.
Tompa az agy, meg a Mihály.
Körkörös mozdulattal ropog a nyak, ropog a test, a kezek, a lábak, és lényegében minden...
Ropiember lettem. Egy karóba húzott nyárspolgár.
Beleket akarok látni Gandalf... Beleket!
Vakondember és a tenger, meg egy ócska acélhenger...
2011. november 22., kedd
Connection time out
Kicsit meghaltam ma; de kicsit újjá is születtem.
Hol az a szörnyeteg?! Cibáljátok elém. Látni akarom.
Bele akarom mélyeszteni tekintetem, bele én! Mélyen a szemébe.
Üvölteni akarok, csak úgy nyálfröcsögve, hangosan, tisztán de érthetetlenül!
Szólni akarok hozzá, tisztátalanul de érthetően rikoltva, bele, egyenest az arcába!
De Ő sehol.
Ő nincs meg.
Elveszett?
Elbújt?
Rossz, komisz szörnyeteg!
Rémes kis Succubus!
Ostort csattogtat tán valahol? Nem. Ő nem tesz ilyet.
Csak úgy létezik, lebeg a lét határán, a kvázi végtelen semmi peremén andalog, illeg és billeg, hahotázik, mámorosan, groteszk vigyorba facsarodva.
Gonosz dolgokat eszel ki uzsonnára...
Szinte már hiányzik, ahogy neki hiányzik egy őrült, én, vagy én, esetleg én.
Neki, magának, magamnak.
Ő Én vagyok, és Én vagyok Ő.
De akkor Mi Ők vagyunk, és Ők Mi.
Mi?
Ja igen...
Maradjak nyugton, azt mondják...
De nem érted meg, hogy szorít ez a kurva gumiszoba nyaktájékon?!?!?!
Egészen beleőrülök, oda és vissza.
Csak a visszhangja csendes...
Mintha egy csont roppanna el az agyam mélyén:
Ping........
Ping............
Ping.................
Connection time out! .........
I'm the wrath of a forgotten god
Hol az a szörnyeteg?! Cibáljátok elém. Látni akarom.
Bele akarom mélyeszteni tekintetem, bele én! Mélyen a szemébe.
Üvölteni akarok, csak úgy nyálfröcsögve, hangosan, tisztán de érthetetlenül!
Szólni akarok hozzá, tisztátalanul de érthetően rikoltva, bele, egyenest az arcába!
De Ő sehol.
Ő nincs meg.
Elveszett?
Elbújt?
Rossz, komisz szörnyeteg!
Rémes kis Succubus!
Ostort csattogtat tán valahol? Nem. Ő nem tesz ilyet.
Csak úgy létezik, lebeg a lét határán, a kvázi végtelen semmi peremén andalog, illeg és billeg, hahotázik, mámorosan, groteszk vigyorba facsarodva.
Gonosz dolgokat eszel ki uzsonnára...
Szinte már hiányzik, ahogy neki hiányzik egy őrült, én, vagy én, esetleg én.
Neki, magának, magamnak.
Ő Én vagyok, és Én vagyok Ő.
De akkor Mi Ők vagyunk, és Ők Mi.
Mi?
Ja igen...
Maradjak nyugton, azt mondják...
De nem érted meg, hogy szorít ez a kurva gumiszoba nyaktájékon?!?!?!
Fuldoklom benne.
Fuldoklom egy Succubus vérében.
Egészen beleőrülök, oda és vissza.
Csak a visszhangja csendes...
Mintha egy csont roppanna el az agyam mélyén:
Ping........
Ping............
Ping.................
Connection time out! .........
I'm the wrath of a forgotten god
2011. november 19., szombat
Az élet értelme?...
Feltettem a kérdést itt oldalt, miszerint Mi az élet értelme?
Nos, ezidáig érdekes eredmények vannak, ugyanis a legfontosabb dolgokra egyetlen szavazat sem érkezett!
Tudás, Szaporodás, Szeretet, Hatalom...
Ezek fölött siklott el eddig az emberek tekintete, márpedig e között a 4 között ott van az, ami SZERINTEM az élet értelme. Kitaláljátok hogy melyik?...
A Tudás!
Tudni minden tudhatót.
Ismerni minden ismeretlent.
A végtelennél is több, ha ismered a végtelent, vagy annak egy részét.
Hihetetlen hatalom rejlik a tudásban.
Ráadásul akiről tudsz mindent, akit ismersz, azt könnyen meg is szeretheted.
Csakis a megismerés útján születhet igazi szeretet...
De mégis. A legnagyobb tudás nem más, mint az, hogy
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
huszonkettő.
Nos, ezidáig érdekes eredmények vannak, ugyanis a legfontosabb dolgokra egyetlen szavazat sem érkezett!
Tudás, Szaporodás, Szeretet, Hatalom...
Ezek fölött siklott el eddig az emberek tekintete, márpedig e között a 4 között ott van az, ami SZERINTEM az élet értelme. Kitaláljátok hogy melyik?...
A Tudás!
Tudni minden tudhatót.
Ismerni minden ismeretlent.
A végtelennél is több, ha ismered a végtelent, vagy annak egy részét.
Hihetetlen hatalom rejlik a tudásban.
Ráadásul akiről tudsz mindent, akit ismersz, azt könnyen meg is szeretheted.
Csakis a megismerés útján születhet igazi szeretet...
De mégis. A legnagyobb tudás nem más, mint az, hogy
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
huszonkettő.
2011. október 23., vasárnap
A Test és az Elme közti kapcsolat
Hideg járja át a testem...
Törött szilánkok közt lépkedem, vérrel pecsételve a földet, amerre járok. Nem sietek.
Halott értelem lakozik ott, hol az árny vetül takarómra. Szentül hitt tévedések fakó bőrű özvegye borul gyászba emitt, hogy amott az egész, mint félszeg gyermek, érezze csontos kezének simogatását. Vagy tán csak sosem volt reményét siratja? Hideg járja át. Fázik talán Ő is. Szilánkokká rendeződik minden kibuggyanó szava, hömpölygő árját gyémánt ragyogássá változtatva. Szeretetével halmozza el az élettelent, tárgyak rengetegét imádja, élteti. Önnön mellébe vájja a kést, hogy az övé maradhasson, s el ne vegye tőle senki. Csakis a félelme tapintható az éteri ködben: Teste rég az enyészeté, már csak az emléke maradt, melyben utolsó mementóként zeng éneke hét határban, messzi földön, túl a bérceken. Fázom belül. Fagy égeti át agyam tekervényeit.
Hideg járja át az elmém...
Törött szilánkok közt lépkedem, vérrel pecsételve a földet, amerre járok. Nem sietek.
Halott értelem lakozik ott, hol az árny vetül takarómra. Szentül hitt tévedések fakó bőrű özvegye borul gyászba emitt, hogy amott az egész, mint félszeg gyermek, érezze csontos kezének simogatását. Vagy tán csak sosem volt reményét siratja? Hideg járja át. Fázik talán Ő is. Szilánkokká rendeződik minden kibuggyanó szava, hömpölygő árját gyémánt ragyogássá változtatva. Szeretetével halmozza el az élettelent, tárgyak rengetegét imádja, élteti. Önnön mellébe vájja a kést, hogy az övé maradhasson, s el ne vegye tőle senki. Csakis a félelme tapintható az éteri ködben: Teste rég az enyészeté, már csak az emléke maradt, melyben utolsó mementóként zeng éneke hét határban, messzi földön, túl a bérceken. Fázom belül. Fagy égeti át agyam tekervényeit.
Hideg járja át az elmém...
2011. szeptember 28., szerda
Bárcsak...
Bárcsak eltüntethetném minden bánatát...
Bárcsak segíthetnék, hogy ne utálja önmagát...
Bárcsak visszahozhatnám neki a nyarat, és a napsütést...
Bárcsak lehetnék a semmi aminek őrzője...
Bárcsak megértené végre, milyen szomorú vagyok mikor szomorúnak látom...
Bárcsak mellette lehetnék...
Bárcsak mellettem lenne...
Bárcsak segíthetnék, hogy ne utálja önmagát...
Bárcsak visszahozhatnám neki a nyarat, és a napsütést...
Bárcsak lehetnék a semmi aminek őrzője...
Bárcsak megértené végre, milyen szomorú vagyok mikor szomorúnak látom...
Bárcsak mellette lehetnék...
Bárcsak mellettem lenne...
2011. szeptember 26., hétfő
2011. szeptember 25., vasárnap
2011. augusztus 28., vasárnap
A ragadozó vacsorája
Rendesen táplálkozom.
Hús a vacsorám.
Ereimben lüktet a vér, számban futkos a nyál.
Éhség mardos.
Ennem kell...
A hús az asztalon jégbe fagyva vár.
Pusztulásának közelgő ígéretével olvadozik, hogy aztán fűszerbe öltözve merüljön el a sütő forró gyomrában.
Átalakul a folyamat során.
Ételemmé transzformálódik.
Energiahordozó mivolta magától értetődő.
Méltó hozzá neve, rangja: Egy ragadozó vacsorája...
Hús a vacsorám.
Ereimben lüktet a vér, számban futkos a nyál.
Éhség mardos.
Ennem kell...
A hús az asztalon jégbe fagyva vár.
Pusztulásának közelgő ígéretével olvadozik, hogy aztán fűszerbe öltözve merüljön el a sütő forró gyomrában.
Átalakul a folyamat során.
Ételemmé transzformálódik.
Energiahordozó mivolta magától értetődő.
Méltó hozzá neve, rangja: Egy ragadozó vacsorája...
2011. augusztus 10., szerda
2011. augusztus 9., kedd
Funkció
Ritkaságszámba megy mostanában
az hogy billentyűre koppan ujjam...
Hisz nincs ihletem lejegyezni mindennapjaim számottevőségét.
Toldom-foldom, tekerintem-kavarintom...
Olykor meg csak falhoz csapom, s szitkozódom...
De miért is?
Mert monoton, unalmas, szürke felleg az élet.
Dáridózó mindennapok messze futva
És megkopva.
Szinte már csak a halovány, szürke színű zománc alá bújva látszik bármi több, mint amit látni merek.
De TE hiába próbálod megérteni EZT. Nem vagy rá képes.
Miért is próbálnád megérteni az ÉN életem, ha a magadét sem tudod megérteni igazán?
Miért keresnél racionalitást ott, ahol nincs, ahová sose szánt senki egy cseppet sem belőle?
Mit adnál annak, aki nem kér semmit?
Semmit? De hisz ő nem kér semmit!
Mikor szólalnál meg a kínos csend során?
Maradj veszteg. Soha. Soha...
Kivel osztanád meg a eloszthatatlant?
Önmagad vagy a jó válasz.
Mivé válnál menten, mikor gondolataid fedetlen, mezítelen valójával előállván látnak téged félszeg árván?
Mindenséggé. Semmiséggé.
Mitől forrna torkodra a szó?
Tűztől, italtól, bánattól, örömtől... Mindentől. A szó forráspontja igen alacsony!
Kitől kérnél vigasztalást, mikor vigasztalhatatlan bánat ér?
Tőlem kérj. Nem foglak vigasztalni soha. De a szándék... hm.
Hová menekülnél, ha nem volna hová menekülnöd?
Önmagad árnyékába. Ott elég sötét van hogy ne találjanak rád.
Hiába mondod: "nem félek!"
Én tudom, hogy te is félsz. Csak gyáva vagy kimondani.
Gyáva vagy önmagad előtt őszintének maradni!
Önmagadtól félsz? Vagy bárki mástól?
Mástól nem kell. Más nem lesz ott életed minden pillanatában.
Mások nem ragaszkodnak a társaságodhoz.
Mások elüldözhetők, ajtók mögé zárhatók könnyen.
Így nem kell elviselned, ahogy hibáidat felemlegetik.
Csakis egyvalaki az, akitől félned kell: Önmagad.
Magad elől nincs menekvés.
Magad elől nem tudsz elzárkózni.
Ha a tested önkívületlen, béna, kába, életre képtelen, te akkor is ott maradsz a fejedben!
Te mindig magaddal maradsz.
Mikor ébren vagy. Álmodban. Eszméletlen állapotban. Mindig ott vagy belül.
Nincs menekvés. Ez a test mindörökké a gondolataid börtöne marad.
Kiszállnál? Jogos. Én is kiszállnék, ha tehetném. Én sem merem felvállalni magam előtt azt, amilyen vagyok.
Szörnyszülöttnek tart önmagam. Rendjén van ez így?
Hát persze. Minden a legnagyobb rendben. A Malkavita működőképes.
Minden rendszere él. Minden funkciója hibátlanul működik...
Funkció.
Csak ez maradt nekem.
Funkció...
Tökéletesen tisztában vagyok vele.
Ez tesz engem remekművé.
A Funkcióm.
Ami csak az enyém...
az hogy billentyűre koppan ujjam...
Hisz nincs ihletem lejegyezni mindennapjaim számottevőségét.
Toldom-foldom, tekerintem-kavarintom...
Olykor meg csak falhoz csapom, s szitkozódom...
De miért is?
Mert monoton, unalmas, szürke felleg az élet.
Dáridózó mindennapok messze futva
És megkopva.
Szinte már csak a halovány, szürke színű zománc alá bújva látszik bármi több, mint amit látni merek.
De TE hiába próbálod megérteni EZT. Nem vagy rá képes.
Miért is próbálnád megérteni az ÉN életem, ha a magadét sem tudod megérteni igazán?
Miért keresnél racionalitást ott, ahol nincs, ahová sose szánt senki egy cseppet sem belőle?
Mit adnál annak, aki nem kér semmit?
Semmit? De hisz ő nem kér semmit!
Mikor szólalnál meg a kínos csend során?
Maradj veszteg. Soha. Soha...
Kivel osztanád meg a eloszthatatlant?
Önmagad vagy a jó válasz.
Mivé válnál menten, mikor gondolataid fedetlen, mezítelen valójával előállván látnak téged félszeg árván?
Mindenséggé. Semmiséggé.
Mitől forrna torkodra a szó?
Tűztől, italtól, bánattól, örömtől... Mindentől. A szó forráspontja igen alacsony!
Kitől kérnél vigasztalást, mikor vigasztalhatatlan bánat ér?
Tőlem kérj. Nem foglak vigasztalni soha. De a szándék... hm.
Hová menekülnél, ha nem volna hová menekülnöd?
Önmagad árnyékába. Ott elég sötét van hogy ne találjanak rád.
Hiába mondod: "nem félek!"
Én tudom, hogy te is félsz. Csak gyáva vagy kimondani.
Gyáva vagy önmagad előtt őszintének maradni!
Önmagadtól félsz? Vagy bárki mástól?
Mástól nem kell. Más nem lesz ott életed minden pillanatában.
Mások nem ragaszkodnak a társaságodhoz.
Mások elüldözhetők, ajtók mögé zárhatók könnyen.
Így nem kell elviselned, ahogy hibáidat felemlegetik.
Csakis egyvalaki az, akitől félned kell: Önmagad.
Magad elől nincs menekvés.
Magad elől nem tudsz elzárkózni.
Ha a tested önkívületlen, béna, kába, életre képtelen, te akkor is ott maradsz a fejedben!
Te mindig magaddal maradsz.
Mikor ébren vagy. Álmodban. Eszméletlen állapotban. Mindig ott vagy belül.
Nincs menekvés. Ez a test mindörökké a gondolataid börtöne marad.
Kiszállnál? Jogos. Én is kiszállnék, ha tehetném. Én sem merem felvállalni magam előtt azt, amilyen vagyok.
Szörnyszülöttnek tart önmagam. Rendjén van ez így?
Hát persze. Minden a legnagyobb rendben. A Malkavita működőképes.
Minden rendszere él. Minden funkciója hibátlanul működik...
Funkció.
Csak ez maradt nekem.
Funkció...
Tökéletesen tisztában vagyok vele.
Ez tesz engem remekművé.
A Funkcióm.
Ami csak az enyém...
2011. július 25., hétfő
A Fogfájós Malkavita, aki folyton csak a Múzsára tud gondolni...
Régóta nem hallattam hangom, illetve nem láttattam betűim. Miért? Fátyol mögött rejtőztem...
Nem vettetek észre! Jó kis trükk, mi?
Na mindegy. Úgy érzem, írnom kell.
Egyrészt meg kell említenem azt a szörnyű fogfájást, ami a bölcsesség eljövetelének körülményességét körüllengi.
Aztán meg kell említenem a Trollok legtrollabbik trollnőstényét, aki hihetetlen jó arc, és pénteken jön hozzánk vöndégségbö. No igen. Adni kell neki enni valamit, mert a végén szétrágja a búTrollokat.
Aztán említenem kell még a hajnalt, ami nem tudom hol talál rám. Vagyis azt tudom hogy mikor. 11kor. Nekem délelőtt 11 az még kora hajnal, ma ezt abszolúte konstatáltam. Nyasgem bioritmus.
Na aztán ami a legfontosabb: a Múzsa.
Hihetetlenül nagyon-nagyon hiányzik. Megőrülök tőle, még jobban mint eddig voltam.
Minden nap a képét nézem, minden nap az Ő gondolatával alszom el.
Féltem, mert tudok a rémálmairól, és arról hogy gyötrődik, és valami nincs rendben vele mostanában. Meg akarom menteni. De hogyan válhatna egy Malkavita hőssé?... Hogyan menthetné meg a Múzsát a szürke valóság tűhegyes agyarakkal teli, vérengző, nyáladzó pofájából?
A Malkavita távolba réved. Keresi a választ. Valahol ott rejtőzhet a fogfájásban.
Nem vettetek észre! Jó kis trükk, mi?
Na mindegy. Úgy érzem, írnom kell.
Egyrészt meg kell említenem azt a szörnyű fogfájást, ami a bölcsesség eljövetelének körülményességét körüllengi.
Aztán meg kell említenem a Trollok legtrollabbik trollnőstényét, aki hihetetlen jó arc, és pénteken jön hozzánk vöndégségbö. No igen. Adni kell neki enni valamit, mert a végén szétrágja a búTrollokat.
Aztán említenem kell még a hajnalt, ami nem tudom hol talál rám. Vagyis azt tudom hogy mikor. 11kor. Nekem délelőtt 11 az még kora hajnal, ma ezt abszolúte konstatáltam. Nyasgem bioritmus.
Na aztán ami a legfontosabb: a Múzsa.
Hihetetlenül nagyon-nagyon hiányzik. Megőrülök tőle, még jobban mint eddig voltam.
Minden nap a képét nézem, minden nap az Ő gondolatával alszom el.
Féltem, mert tudok a rémálmairól, és arról hogy gyötrődik, és valami nincs rendben vele mostanában. Meg akarom menteni. De hogyan válhatna egy Malkavita hőssé?... Hogyan menthetné meg a Múzsát a szürke valóság tűhegyes agyarakkal teli, vérengző, nyáladzó pofájából?
A Malkavita távolba réved. Keresi a választ. Valahol ott rejtőzhet a fogfájásban.
2011. június 30., csütörtök
Malkavita, mint az ötletek katalizátora, a meg nem született gondolatok bábája
Minden Toreador megmondhatja: a Malkavitáknál nincsenek jobb múzsák és ihletők!
2011. június 28., kedd
Semmilyenjócímnemjuteszembe
Kigyúrtam magam mint egy Brujah. Jól esett ez a kis esti edzés... 200 fekvőtámasz, meg miegyéb... Muszáj kondiban tartania magát a rozsomákfiának, ha továbbra is egy ütéssel óhajt álomra szenderíteni embereket. :) Meg egyébként is, mindjárt itt a LARP, kell a kondi a karnak, hogy szükség esetén átütő sikert arasson. Sosem lehet tudni, elsül-e a pofonofon. ;) Ha igen, akkor rengjen tőle a föld is. :P
Fú. Elfáradtam egy picit.
Aztán holnap este is jól fog esni egy kis trollolozás. :P
Várom, de annyira mégsem. Tiszaparti trollparty. FÚÚÚÚÚÚúúúúúúúúú!
Ha lenne egy kis pénzmagom, sokkal jobban várnám. :/
Fú. Elfáradtam egy picit.
Aztán holnap este is jól fog esni egy kis trollolozás. :P
Várom, de annyira mégsem. Tiszaparti trollparty. FÚÚÚÚÚÚúúúúúúúúú!
Ha lenne egy kis pénzmagom, sokkal jobban várnám. :/
2011. június 25., szombat
Angel's wrath
Ha az angyalok dühe
tépi szét majd tested
s démonok tüze
égeti a lelked
Ha karmazsin folyamtól
lesz vérvörös majd álmod
én leszek ki a mélyből
teérted kiáltok...
tépi szét majd tested
s démonok tüze
égeti a lelked
Ha karmazsin folyamtól
lesz vérvörös majd álmod
én leszek ki a mélyből
teérted kiáltok...
2011. június 24., péntek
Márvány
Márvány. Olyan kellemes a tapintása. Hideg...
Ebben a hőségben áldás lenne egy ágy, melynek hideg, márványos felületén elheveredve felüdülhetnék.
Még nagyobb áldás volna ezt a márvány ágyat megosztani valakivel. Múzsám, jöjj, heveredjünk el a képzelet márványmezejének fövenyén. Hűs, bársonyos szellő által cirógatva... De jó volna...
Ebben a hőségben áldás lenne egy ágy, melynek hideg, márványos felületén elheveredve felüdülhetnék.
Még nagyobb áldás volna ezt a márvány ágyat megosztani valakivel. Múzsám, jöjj, heveredjünk el a képzelet márványmezejének fövenyén. Hűs, bársonyos szellő által cirógatva... De jó volna...
2011. június 23., csütörtök
2011. június 21., kedd
Egész éjjel...
Egész éjjel forgolódtam. Ő járt a fejemben. Szinte már roppant a csont...
Hiányzik az ihlető,
a Morphium Kabarett sztárja,
a primadonna, dáma,
halálnak leánya...
Kristályerdő;
Tél királynő...
Hiányzik az ihlető,
a Morphium Kabarett sztárja,
a primadonna, dáma,
halálnak leánya...
Kristályerdő;
Tél királynő...
2011. június 20., hétfő
2011. június 19., vasárnap
The Malkavian Bible - Book V: Numbers
Számok.
Nagyon fontosak.
Sajnos el kell lepleznünk a legfontosabb szám létezését.
A ti érdeketek is, hogy ne említsük meg a videóban.
Pedig mi mind nagyon szeretjük őt:
22...
Nagyon fontosak.
Sajnos el kell lepleznünk a legfontosabb szám létezését.
A ti érdeketek is, hogy ne említsük meg a videóban.
Pedig mi mind nagyon szeretjük őt:
22...
2011. június 18., szombat
Hiány...
A hiányérzet kezd állandóvá válni.
Folyamatos a hiány érzete.
Valami kellene. Valami kell.
Valaki kellene...
Meg akarom látogatni.
Haldoklom nélküle.
Folyamatos a hiány érzete.
Valami kellene. Valami kell.
Valaki kellene...
Meg akarom látogatni.
Haldoklom nélküle.
2011. június 15., szerda
Kitty Princess
Rájöttem: nekem szükségem lenne egy macskára. :D
De most komolyan. Kitty princess... Mekkora jóság lenne... Plafonmacskává alakítanám! Figyelne. Őrizne. Nem kéne a paranoid skizofrénia repedésein át szemlélni a falon túli mozgást. Gépfegyvert is szerelnék rá, meg karóvetőt a vámpírok ellen.
Kell nekem egy macska...
Majd vigyázok rá, etetgetem, babusgatom, barázdákat vágok rá az elmémből kivetülő pengékkel...
Milyen idilli kép!
Na nem.
Persze nem leszek vele ilyen kegyetlen.
Csak az van, hogy most elkezdtem akarni hogy legyen egy cicám. Grrr....
Kitty Princess, kíváncsivá tettél!
De most komolyan. Kitty princess... Mekkora jóság lenne... Plafonmacskává alakítanám! Figyelne. Őrizne. Nem kéne a paranoid skizofrénia repedésein át szemlélni a falon túli mozgást. Gépfegyvert is szerelnék rá, meg karóvetőt a vámpírok ellen.
Kell nekem egy macska...
Majd vigyázok rá, etetgetem, babusgatom, barázdákat vágok rá az elmémből kivetülő pengékkel...
Milyen idilli kép!
Na nem.
Persze nem leszek vele ilyen kegyetlen.
Csak az van, hogy most elkezdtem akarni hogy legyen egy cicám. Grrr....
Kitty Princess, kíváncsivá tettél!
2011. június 14., kedd
Csak úgy... nemtom. Nincs semmi.
Rég nem írtam magamról.
Elvesztem az éterben, köddé transzformálódva utaztam az idő alagútján át.
Megnéztem a jelent, hogy él-e még, majd gondosan betakargattam a múltat, ami már bűzhödt, felfúvódott tetem. Mocskos szemfedőt tettem rá, és bedobtam egy pöcegödörbe.
Most ott árasztja bűzét, gennyedzi ki mérgét pólusain át.
Mint valami metamorf lény.
Hullámzik a felszíne, és egy-egy nagyobb loccsanással a hullámverés a jelenbe fröcsköli váladékát. A jelen redői pedig csordultig telnek a szennylével, simára marva felszínét, elegyengetve minden akadályt jelentő tüskét, csúcsot. Nem szúr a jelen, ha a múlt simára marja tüskéit...
Elvesztem az éterben, köddé transzformálódva utaztam az idő alagútján át.
Megnéztem a jelent, hogy él-e még, majd gondosan betakargattam a múltat, ami már bűzhödt, felfúvódott tetem. Mocskos szemfedőt tettem rá, és bedobtam egy pöcegödörbe.
Most ott árasztja bűzét, gennyedzi ki mérgét pólusain át.
Mint valami metamorf lény.
Hullámzik a felszíne, és egy-egy nagyobb loccsanással a hullámverés a jelenbe fröcsköli váladékát. A jelen redői pedig csordultig telnek a szennylével, simára marva felszínét, elegyengetve minden akadályt jelentő tüskét, csúcsot. Nem szúr a jelen, ha a múlt simára marja tüskéit...
2011. június 11., szombat
The Malkavian Bible - Book IV: Who You Are
Ki vagyok én...?
Magam vagyok.
Nem vagyok a hamis világ része.
A Malkavita én vagyok.
A Malkavita bennem él.
Az Álomvilág bennem él.
A Malkavita az Álomvilág maga...
2011. június 10., péntek
The Malkavian Bible - Book III: The Dream World
Álmomban nem eresztett le a biciklim kereke.
Álmomban közel volt ami távoli.
Álmomban velem volt.
Fairyland...
2011. június 7., kedd
The Malkavian Bible - Book II: The False World
Ez a második könyv.
A valós világ egy illúzió.
Képzeld el.
Az illúzió valóságosnak tűnik.
Képzeld el.
Mit hívsz álomvilágnak?
Az álomvilág valóság?
Képzeld el.
Az álomvilág benned van...
Képzeld el...
2011. június 6., hétfő
The Malkavian Bible - Book I: In the Beginning
Üzenet a tudatotok mélyére...
Az érzékek világának peremvidékére kalandozunk ma...
Az első könyv:
2011. június 3., péntek
A legkedvesebb skizofréniám
Néha úgy hiányzik...
Mint most is.
Furcsa, kavargó árny a tudat mélyén, a látómező peremén.
Ott lebeg, kísértetként...
Várok, hátha bekúszik a képbe, a fókuszpontba áll, és elkezdi befúrni magát a pupillámon át, mint fotonok halmaza.
De nem teszi, hisz csak egy kísértet.
Egy árny.
Skizofrénia!
A legkedvesebb skizofréniám...
Elzavartam, mert el kellett zavarnom. Nincs tovább. Vége.
Meghalt a kapcsolat a jobb és a bal agyfélteke közt.
Kihunytak a lidércfények!
Különvált a két agyfél.
Az egyik itt, a másik ott.
Már nem hallom a skizofréniám hangját.
Csendes, éji rém lett belőle, kísértet, illúzió, fantazmagória...
Vallom amit eddig is:
csak azon erősek maradhatnak meg, akik képesek döntést hozni amikor kell, és a saját kezükbe venni a sorsukat. Mindenki más az enyészet bábja.
Adjátok fel!
A skizofrénia csak egy báb!
Délibáb...
Sohasem volt régi szerető...
2011. június 2., csütörtök
Sleep, my child... the monsters also need to sleep...
Ma végre nem kellett 3kor kelnem. :)
Asszem ennek örömére főzök valamit ^^
Kutyát, macskát, nyugdíjast... még nem döntöttem el :P
Asszem ennek örömére főzök valamit ^^
Kutyát, macskát, nyugdíjast... még nem döntöttem el :P
2011. május 31., kedd
Aller-gén
Valami megcsípett ma, miközben epret szedtünk. Először csak az ujjam kezdett el fájni, égett a bőröm. Utána feldagadt, belilult, majd pár percre rá zsibbadni kezdett, szépen haladva felfelé a karomon. Miután már a vállamban is zsibbadtam, légszomj tört rám, nem kaptam levegőt, elszédültem. Jó fejek voltak Csabáék, hoztak nekem egy doboz tejet, mert hogy abban van kalcium, ami jó az allergiás reakcióra. Megittam a tejet, aztán rámtört az öklendezés, hányinger, viszont már sokkal jobban kaptam levegőt. 15-20 perc alatt elmúlt a rosszullét, elfogyott a tej, és túléltem a kis kalandot ezzel az ismeretlen rovarral, aki úgy gondolta belém fecskendezi a mérgét... Jó volna tudni, mi csípett meg, de ez már sosem derül ki...
Szóval jó napom volt.
Most már itthon vagyok, kifizették a hétvégi melót, és jóság van. :)
(Hiányzik a Meta)
Szóval jó napom volt.
Most már itthon vagyok, kifizették a hétvégi melót, és jóság van. :)
(Hiányzik a Meta)
2011. május 28., szombat
Malkavitista szombat - Metasztikus andalgással
Milyen az, amikor a Malkavita leég a napon?...
Hát... elég kellemetlen.
De legalább dolgos hamukupacként végigdolgozta a délelőttöt ez a rakoncátlan Malkavita.
Hajnal kettőkor kelve, valami ordenáré üvöltözésre, ami a Csillag térről szállingózott felfelé ide a hetedik emeletre.
Hirtelen felriadva kajak azt hittem, hogy Dii trollkodik lent az utcán, és a Mariann nevű lány (legutóbbi trollfészek buliról) röhög mellé!
Totál olyan volt...
Aztán rá kellett jönnöm, mikor kimentem az erkélyre, hogy nem.
Két redvás cigány, meg egy cigánykurva adták ki azt az agybaszó trollkodás-hangot.
Nyilván disco-ból hazafelé menet, szétalkoholizált és agyontépett aggyal... suttyó rétiniggerek.
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs egy távcsöves puskám. Komolyan...
Olyan laza lett volna kimenni, csőre tölteni, három golyó a három tagnak, aztán egy lightos cigi, majd vissza az ágyba és aluszka nyugisan...
No mindegy. Meló volt, az a lényeg.
Közben végig a Múzsa járt a fejemben. Olyan kis kellemes érzés...
Mi ketten, forever and ever and ever...
Mint valami andalító bakelit-zajos muzsika egy viktoriánus szobácska félhomályba vesző nyugalmával...
Ámulatba ejtő, egyszerűen. Nem is hiszem el. Ez a lányka egy álom...
Kísértetként járja keresztül kasul lelkem sötétjét.
Szürreális képként vetülünk egymás életének vásznára.
Félelmetes. Borzasztó. Velőtrázó. Vérpezsdítő.
Ő az én saját Toreadorom!
2011. május 25., szerda
Belépni tilos!
Sok éjjel repült el fejem felett, amíg mélyálomban pihentem.
Lemerültem, és tönkrement bennem a töltő.
Adapterem vesztve lebegtem a mélyálom kusza redői között, tartályban lebegő agy módjára lötyögtem ide-oda a tudatos és tudattalan létezés határmezsgyéjén.
Hiányzott közben a Múzsám, nagyon!
De aztán...
Álom jött, álom ment.
Angyalok zuhantak messzire, szörnyű, pusztító robbanással csapódva be a lét ingoványába.
Halálos sugárzás terjeng a hatalmas kráter körül.
Nem mehet a közelébe az, ki élni akar.
Táblákat raktam ki: BELÉPNI TILOS! HALÁLZÓNA!
Az angyal a pokolig zuhant, akkora volt a becsapódás ereje.
Talán elalszanak a tüzek, amit a láp határáról látni a legsötétebb éjjeleken...
Persze a végén még kimászik valami undorító, összeégett, foszló húsú angyal-zombi a kráter közepéről, miután a démonok erőszakot tettek rajta, s meggyalázták, minden lehetséges pózban.
Fujj... Az lehet ám az igazán undorító!
Inkább lerakok még néhány táblát: BELÉPNI TILOS!
Lemerültem, és tönkrement bennem a töltő.
Adapterem vesztve lebegtem a mélyálom kusza redői között, tartályban lebegő agy módjára lötyögtem ide-oda a tudatos és tudattalan létezés határmezsgyéjén.
Hiányzott közben a Múzsám, nagyon!
De aztán...
Álom jött, álom ment.
Angyalok zuhantak messzire, szörnyű, pusztító robbanással csapódva be a lét ingoványába.
Halálos sugárzás terjeng a hatalmas kráter körül.
Nem mehet a közelébe az, ki élni akar.
Táblákat raktam ki: BELÉPNI TILOS! HALÁLZÓNA!
Az angyal a pokolig zuhant, akkora volt a becsapódás ereje.
Talán elalszanak a tüzek, amit a láp határáról látni a legsötétebb éjjeleken...
Persze a végén még kimászik valami undorító, összeégett, foszló húsú angyal-zombi a kráter közepéről, miután a démonok erőszakot tettek rajta, s meggyalázták, minden lehetséges pózban.
Fujj... Az lehet ám az igazán undorító!
Inkább lerakok még néhány táblát: BELÉPNI TILOS!
2011. május 21., szombat
Faszkivan...
Faszkivan, de tényleg. Minden amit mára terveztem, befuccsolt valaki vagy valami miatt. Ráadásul a mosógép is kiköpött 30 liter vizet a fürdő és az előszoba padlójára, amit laza 35 perc volt feltörölni. Persze az alsó szomszéd már jött fel, hogy mi történt... Faszkivan, de tényleg. Nem érdekel már az SKDT koncert sem, sőt, semmi az égegyadta világon. Nem megyek ma sehova, dögöljön meg mindenki ott ahol van. Faszkivan...
2011. május 19., csütörtök
2011. május 17., kedd
2011. május 16., hétfő
Románia, én így szeretlek!
Találtam az imént egy képet, amin jót mosolyogtam.
Mutatom:
Mutatom:
No comment! :D
2011. május 15., vasárnap
Dream-travel
Megérkeztem hát.
Két nap messzeség, két nap családi mulatság.
Degeszre tömtem magam étellel és itallal, hogy aranytartalékul szolgáljon az elkövetkező Szegedi koplaláshoz.
És most újra itthon, a napfény városában...
Hosszan fejtegetném, mi minden volt odahaza, de fáradt vagyok. Sok volt az utazás, meg a séta hazáig a busztól.
Első éjjel furcsa, idegen érzéssel talált meg a REM-fázis.
Álmomban boldog voltam.
Valami ismeretlen, gyönyörűséges szőke lányt csókoltam, és boldog voltam.
Nem tudom hogy jött ez... A múzsám haját tán szőkére festette az álomvilág?
Minden bizonnyal.
Ez volt első éjjel...
Második éjjel már degeszre zabálva forgolódtam, ezért az álom sem igazán talált rám, pedig vártam. Visszavártam.
Na de most itt vagyok.
Megrakott zsákommal betoppantam haza, és ágynak dőltem, hogy írjak, és pihenjek.
Tehát most jön a pihenés.
Jó éjt, éjszaka teremtményei...
Két nap messzeség, két nap családi mulatság.
Degeszre tömtem magam étellel és itallal, hogy aranytartalékul szolgáljon az elkövetkező Szegedi koplaláshoz.
És most újra itthon, a napfény városában...
Hosszan fejtegetném, mi minden volt odahaza, de fáradt vagyok. Sok volt az utazás, meg a séta hazáig a busztól.
Első éjjel furcsa, idegen érzéssel talált meg a REM-fázis.
Álmomban boldog voltam.
Valami ismeretlen, gyönyörűséges szőke lányt csókoltam, és boldog voltam.
Nem tudom hogy jött ez... A múzsám haját tán szőkére festette az álomvilág?
Minden bizonnyal.
Ez volt első éjjel...
Második éjjel már degeszre zabálva forgolódtam, ezért az álom sem igazán talált rám, pedig vártam. Visszavártam.
Na de most itt vagyok.
Megrakott zsákommal betoppantam haza, és ágynak dőltem, hogy írjak, és pihenjek.
Tehát most jön a pihenés.
Jó éjt, éjszaka teremtményei...
2011. május 11., szerda
Nedvek és trutyik
Ilyen sem volt még, hogy teával kezdjem a napot...
No mindegy. Fura emberke vagyok.
Néha olyan nedveket adagolok magamba, amiről kevéssé elképzelhető, hogy ember meg tudja inni.
Ugyanez igaz a kajára is...
Minden kaja amit kínai jellegűre gyártok, olyan mint a hányás. Valami trutyi.
No mindegy. Fura emberke vagyok.
Néha olyan nedveket adagolok magamba, amiről kevéssé elképzelhető, hogy ember meg tudja inni.
Ugyanez igaz a kajára is...
Minden kaja amit kínai jellegűre gyártok, olyan mint a hányás. Valami trutyi.
2011. május 10., kedd
!inadnom modut ik trem ,meterezs né eD .vén naltatahdnomik A ...kilárK
?...tréim ygoH .avrí zsel avtídrof tsom zE
.modut men né tzA
...ygú kasC
q: !takotayga za intatzsánrot nim neygel ygoH.kilárK
(: .teven a tze modámI
2011. május 9., hétfő
Áhh, ugyan...
Áhh, ugyan. Csak a mezei depresszió kukucskál kifelé a fejemből.
Semmi több...
De kit érdekel?
Majd elmúlik.
Mindig elmúlik...
A legszebb, hogy ez senkit nem érdekel.
Hála az égnek!
Nem hiányozna hogy a nyakamra járjanak vigasztalgatni. Kurvára semmi értelme nem volna.
Amíg nem szólnak hozzám, kuss van, nem baszogatnak, nem piszkálnak, nem hívnak, kérnek, utasítanak, addig minden rendben.
Csak hagyjatok nyugton.
Semmi mást nem akarok.
Jól esik kizárni mindenkit.
Jól esik, ha kizárnak.
Jól esik, ha átráznak.
Jól esik, ha megbántanak.
Jól esik, amit leejtenek.
A gravitáció már csak ilyen...
Földhöz basz, aztán győzz felálni...
Éhes vagyok. Baromi éhes. De pszt! Ez titok.
Semmi több...
De kit érdekel?
Majd elmúlik.
Mindig elmúlik...
A legszebb, hogy ez senkit nem érdekel.
Hála az égnek!
Nem hiányozna hogy a nyakamra járjanak vigasztalgatni. Kurvára semmi értelme nem volna.
Amíg nem szólnak hozzám, kuss van, nem baszogatnak, nem piszkálnak, nem hívnak, kérnek, utasítanak, addig minden rendben.
Csak hagyjatok nyugton.
Semmi mást nem akarok.
Jól esik kizárni mindenkit.
Jól esik, ha kizárnak.
Jól esik, ha átráznak.
Jól esik, ha megbántanak.
Jól esik, amit leejtenek.
A gravitáció már csak ilyen...
Földhöz basz, aztán győzz felálni...
Éhes vagyok. Baromi éhes. De pszt! Ez titok.
2011. május 8., vasárnap
Kópiák
Egy kópiával beszélgetek épp.
Egy olyan kópiával, aki a nővérének a kicsinyített mása.
Ejj, bizony, az a nővérke szép emlékeket idéz a régmúltból!
Az a hancúrozással töltött délután, amit örökre a titkok kamrájába száműztünk, nehogy megszóljanak minket érte... Már lassan több mint egy éve volt.
Repül az idő, szállnak a hetek és a hónapok.
Ez az ezüst-szín kópia viszont, aki hallgatja, jobban mondva olvassa hosszú rabszolgaéveim közt lecsapódott, rideg tapasztalat-nyálkával írt memoárjaim összegzését.... nos... még törékeny és rengeteg idővel rendelkezik, amit arra fordíthat, hogy hasonlóképp mohón gyűjtse be a (semmiképp sem lexikális) tudást, a tapasztalatot, mint én.
Gyűjtögethet, mint egy méhe.
Behunyt szemmel futhat bele az ember-kaktuszok erdejébe, hogy miután átvergődte magát a sűrűn, millió sebből vérezve megálljon, körülnézzen, és lássa: a sebek behegednek, és a varr, ami rajtuk képződik, kemény, szilárd védőréteg, ami megvéd az ez után jövő szúrásoktól.
A kamaszkor rohanás. Akkor kapjuk a legtöbb sebet. Minél gyorsabban rohan valaki, annál több sebet ejtenek rajta az emberek tüskéi. Ha túl lassan halad, óvatosan, akkor viszont soha nem szerzi meg azokat a sebeket, amiket kell.
A tudomány az, ha valaki képes mindig a megfelelő sebességgel haladni!
Ezt nem tudhatja persze, hisz csak amikor megáll, akkor látja meg, mennyire haladt gyorsan, mennyire sokat haladt előre a sebek szerzésében.
Én már csak kényelmesen kocogok.
Nem kell odafigyelnem a tüskékre, már nem fájnak, nem ejtenek sebet; megkeményedett már a bőröm épp eléggé. Persze vannak még puha foltok... De azokat jól elrejtve hordom, mint Achilles ínját.
Így haladok egyre lassabban, egyre fáradtabban.
A kópiák vagy szélsebesen futnak, vagy sétálnak. A legtöbb azt hiszi magáról, hogy szalad, miközben csak lassan lépked, anyuci és apuci pénztárcájától, és a biztos lét ígéretétől védve.
Ha tudnák, hogy a nyomorúság az ami felé haladnak... bizony. Miután kiképeztek titeket a társadalom hasznos, FOGYASZTÓ tagjává, páros lábbal fognak picsán rúgni a hatalom figurái: ha már eddig kényeztettünk, most itt az ideje hogy vért izzadj értünk!
Dolgozz úgy, hogy nem fizetnek meg érte.
Dolgozz úgy, hogy nincs hol, nincs elég hely.
Nyomorogni kell a futószalagoknál...
Ennyi ember már nem fér el egy ilyen kis világban.
Túl sokan vagyunk, és túl sokakat kell eltartanunk, olyanokat, akik életképtelenek, nem dolgoznak, nincs hol dolgozniuk, és kedvük sincs igazán hozzá...
Magadra ismersz?
Ha igen, akkor kurva gyorsan lődd fejbe magad, vagy akaszd fel, fojtsd vízbe, vagy bánom is én hogy csinálod, csak dögölj meg...
Nincs kedvem vért izzadni érted.
Nincs hol vért izzadnom érted.
Ördögi kör ez...
Jaj, szegény kópiák... már csak pár generáció, és vége mindennek...
Egy olyan kópiával, aki a nővérének a kicsinyített mása.
Ejj, bizony, az a nővérke szép emlékeket idéz a régmúltból!
Az a hancúrozással töltött délután, amit örökre a titkok kamrájába száműztünk, nehogy megszóljanak minket érte... Már lassan több mint egy éve volt.
Repül az idő, szállnak a hetek és a hónapok.
Ez az ezüst-szín kópia viszont, aki hallgatja, jobban mondva olvassa hosszú rabszolgaéveim közt lecsapódott, rideg tapasztalat-nyálkával írt memoárjaim összegzését.... nos... még törékeny és rengeteg idővel rendelkezik, amit arra fordíthat, hogy hasonlóképp mohón gyűjtse be a (semmiképp sem lexikális) tudást, a tapasztalatot, mint én.
Gyűjtögethet, mint egy méhe.
Behunyt szemmel futhat bele az ember-kaktuszok erdejébe, hogy miután átvergődte magát a sűrűn, millió sebből vérezve megálljon, körülnézzen, és lássa: a sebek behegednek, és a varr, ami rajtuk képződik, kemény, szilárd védőréteg, ami megvéd az ez után jövő szúrásoktól.
A kamaszkor rohanás. Akkor kapjuk a legtöbb sebet. Minél gyorsabban rohan valaki, annál több sebet ejtenek rajta az emberek tüskéi. Ha túl lassan halad, óvatosan, akkor viszont soha nem szerzi meg azokat a sebeket, amiket kell.
A tudomány az, ha valaki képes mindig a megfelelő sebességgel haladni!
Ezt nem tudhatja persze, hisz csak amikor megáll, akkor látja meg, mennyire haladt gyorsan, mennyire sokat haladt előre a sebek szerzésében.
Én már csak kényelmesen kocogok.
Nem kell odafigyelnem a tüskékre, már nem fájnak, nem ejtenek sebet; megkeményedett már a bőröm épp eléggé. Persze vannak még puha foltok... De azokat jól elrejtve hordom, mint Achilles ínját.
Így haladok egyre lassabban, egyre fáradtabban.
A kópiák vagy szélsebesen futnak, vagy sétálnak. A legtöbb azt hiszi magáról, hogy szalad, miközben csak lassan lépked, anyuci és apuci pénztárcájától, és a biztos lét ígéretétől védve.
Ha tudnák, hogy a nyomorúság az ami felé haladnak... bizony. Miután kiképeztek titeket a társadalom hasznos, FOGYASZTÓ tagjává, páros lábbal fognak picsán rúgni a hatalom figurái: ha már eddig kényeztettünk, most itt az ideje hogy vért izzadj értünk!
Dolgozz úgy, hogy nem fizetnek meg érte.
Dolgozz úgy, hogy nincs hol, nincs elég hely.
Nyomorogni kell a futószalagoknál...
Ennyi ember már nem fér el egy ilyen kis világban.
Túl sokan vagyunk, és túl sokakat kell eltartanunk, olyanokat, akik életképtelenek, nem dolgoznak, nincs hol dolgozniuk, és kedvük sincs igazán hozzá...
Magadra ismersz?
Ha igen, akkor kurva gyorsan lődd fejbe magad, vagy akaszd fel, fojtsd vízbe, vagy bánom is én hogy csinálod, csak dögölj meg...
Nincs kedvem vért izzadni érted.
Nincs hol vért izzadnom érted.
Ördögi kör ez...
Jaj, szegény kópiák... már csak pár generáció, és vége mindennek...
2011. május 6., péntek
Az én szívem már foglalt
Az én szívem már foglalt.
Aki beleköltözött, az tudja, hogy szeretem.
Ti pedig, halandók, sohasem fogjátok megérteni, miként nyílik szívem csontos burka...
Csakis a Múzsa volt képes megérteni.
Ő megtalálta a bejáratot...
Meglelte a kulcsot is...
Be is lépett...
Meg is halt odabent...
Majd feltámadt, mélyen, legbelül, Főnixmadárként.
Aki beleköltözött, az tudja, hogy szeretem.
Ti pedig, halandók, sohasem fogjátok megérteni, miként nyílik szívem csontos burka...
Csakis a Múzsa volt képes megérteni.
Ő megtalálta a bejáratot...
Meglelte a kulcsot is...
Be is lépett...
Meg is halt odabent...
Majd feltámadt, mélyen, legbelül, Főnixmadárként.
- A sors kovácsai keményen verik üllőiket
Trollfacek a Trollfészekben
Vááháháháá!
Tegnap éjjel kalapos teadélután volt. Teaéjszaka. Trollkodás a Malkaviták hadával a laposon, tábortűz körül.
Teáztunk.
Őrület volt.
Remélem a túlparton a brujah-k nem rágtak be ránk nagyon, mikor válaszoltunk az üvöltéseikre...
Pedig mondtuk, hogy ússzanak át, ha mernek.
Nem mertek.
Csalódottak voltunk, de vidámak.
Aztán persze rendőr sem jött.
Nem került sor hivatalos közeggel való találkozásra;
Nem volt közeg-ellenállás. ;D Trolololoooo
Tegnap éjjel kalapos teadélután volt. Teaéjszaka. Trollkodás a Malkaviták hadával a laposon, tábortűz körül.
Teáztunk.
Őrület volt.
Remélem a túlparton a brujah-k nem rágtak be ránk nagyon, mikor válaszoltunk az üvöltéseikre...
Pedig mondtuk, hogy ússzanak át, ha mernek.
Nem mertek.
Csalódottak voltunk, de vidámak.
Aztán persze rendőr sem jött.
Nem került sor hivatalos közeggel való találkozásra;
Nem volt közeg-ellenállás. ;D Trolololoooo
2011. május 5., csütörtök
ELJÖTT A GYEHENNA!!! Ahogy megjósoltuk...
És ím hát, testvéreim a vérben, láthatjátok; eljövendett a Gyehenna kora!
Ahogy Zakariás bácsi megjövendölte, mindenkori nagy prófétánk, az öreg, kit mindkét szemére vaknak képzeltetek:
"Eljövend majd az idő, mikor a csecsek nem úgy ringnak, mint rég, s a sötétség angyalának fantazmáktól sikamlós kebelén nem talál többé megnyugvást Konrád, a keresztes..."
Nem jutok szavakhoz. Nem várt érzés a várt bekövetkezte...
Pedig nem is rólam van szó, csak a legjobb barátaimról...
Ha Te, halandó olvasó, ghoul avagy kehely, nem értenéd, mit jelent mindez, nézz utána itt:
http://malkavitakincseslada.blogspot.com/2011/03/gyehenna.html
Ahogy Zakariás bácsi megjövendölte, mindenkori nagy prófétánk, az öreg, kit mindkét szemére vaknak képzeltetek:
"Eljövend majd az idő, mikor a csecsek nem úgy ringnak, mint rég, s a sötétség angyalának fantazmáktól sikamlós kebelén nem talál többé megnyugvást Konrád, a keresztes..."
Nem jutok szavakhoz. Nem várt érzés a várt bekövetkezte...
Pedig nem is rólam van szó, csak a legjobb barátaimról...
Ha Te, halandó olvasó, ghoul avagy kehely, nem értenéd, mit jelent mindez, nézz utána itt:
http://malkavitakincseslada.blogspot.com/2011/03/gyehenna.html
Pedig olyan gyönyörű pár voltak... :/
2011. május 4., szerda
Csakazértsem!
Csakazértsemírokbejegyzést!
...ugye milyen paradoxon?
Fú.
Totál kész vagyok.
Nem is írok bejegyzést. Komolyan.
Csakazértsem.
Pedig hullára kimelóztam magam, meg le is égettem a nyakam, de akkor sem...
Csakazértsem.
Elmesélném, milyen volt részt venni egy mezőgazdasági génmanipulálási kísérletben, de nem fogom.
Csakazértsem.
Azt is elmondhatnám, milyen jó az új lakótárssal együtt lakni, de nem, nem mondom el.
Csakazértsem.
Rebegnék ódákat gyönyörűségesen szerelmesen gyötrődő lelki állapotomról, de nem.
Csakazértsem.
És még egyszer Csakazértsem.
Hunyorog a nap, amikor lenéz rám?...
...ugye milyen paradoxon?
Fú.
Totál kész vagyok.
Nem is írok bejegyzést. Komolyan.
Csakazértsem.
Pedig hullára kimelóztam magam, meg le is égettem a nyakam, de akkor sem...
Csakazértsem.
Elmesélném, milyen volt részt venni egy mezőgazdasági génmanipulálási kísérletben, de nem fogom.
Csakazértsem.
Azt is elmondhatnám, milyen jó az új lakótárssal együtt lakni, de nem, nem mondom el.
Csakazértsem.
Rebegnék ódákat gyönyörűségesen szerelmesen gyötrődő lelki állapotomról, de nem.
Csakazértsem.
És még egyszer Csakazértsem.
Hunyorog a nap, amikor lenéz rám?...
2011. május 2., hétfő
Nosztalgia, avagy az emlékezés országútjának őrült kamionosa
Nosztalgikus hangulatba kerültem. Jelent ez valamit?
Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért,
a hűségért?..."
A bűvös szó a könnyen eladható
Háttérben Dörzsölt Fejek
Tegnap este gondoltam egyet, és betuszkoltam Apollón mágikus zenedobozába fél marék Ossian-t, és két marék Pokolgép-et. Éjjel végig ezek mentek a fülesben, minek hála álmom nem volt valami nyugalmas, ám annál ingerdúsabbra sikeredett.
A káosz prófétája már csak ilyen.
Tóbiás, te vén piás, merre csavarogsz?
Most is épp Ossian szól. Nem tudom megmagyarázni miért..
"Nincs logikád, de felnéznek rád, Megáll az ész de én megyek tovább..."
Hjajj...
Furcsa. Először 14-15 évesen hallgattam ezt a muzsikát. Lenyűgöző volt, magával ragadó minden egyes hang és mondat. Most is lenyűgözött egy-két szófordulat... Zseniális szövegek vannak elrejtve ezekben a zenékben.
"Mondd el a hűséged mennyit ér
Életet adnál az életértMindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért,
a hűségért?..."
"Ostoba, vérszomjas diktátorok.
Hatalom-ittasult vadállatok.
Pusztító háborúk, szörnyûségek.
Szegénység, járványok, éhínségek.
Veszélyes zóna, vad bolygó
Vér-eső és Könny-folyó
A Terror, a Téboly testet ölt
Ég óvjon meg, jó öreg föld..."
"Ha átvernek, nincs játékszabály, akármit tehetsz, piszkosul fáj..."
"A divat szülte őket,
Futószalag amin készülnek
Éjjel és nappal nyomatva,
Beledöngölik az agyamba
Ezt hallom minden nap,
Az undor úgy fojtogat
Torkig vagyok réges rég
Betelt a pohár!
Meddig nyomul, meddig még
A sok hazug műanyag "sztár"?
Nincs többé Rossz, és nincs JóA bűvös szó a könnyen eladható
Háttérben Dörzsölt Fejek
Pénzt zsebelnek, és csak nevetnek..."
Durva belegondolni, hogy VAGY ez a zene határozta meg a mára kialakult értékrendjeimet és személyiségemet, VAGY az értékrendemhez tökéletesen illett már akkor is, amiket a szövegeiben rejtett, és ezért döntött úgy személyem, hogy kedvencei közé sorolja. Bármelyik is, az biztos, hogy most nosztalgikus hangulatot teremt 10 év távlatából.
Váltsunk.
Most jöjjön a Pokolgép!
Hm... Best of régi gép, 1995-ből... a kedvenc albumom.
Furcsa újra hallani. És az is furcsa, hogy hiányzik egy-egy agyonhallgatott, jellegzetes recsegés, hiba, amik a másolt kazettán anno ott voltak... Apollón, a Művész hangja... Öreg barátom, malkavita antitribuk gyöngye...
Nosztalgia ez a javából. Random jutnak eszembe emlékek az elmúlt 10 évből. Pedig nem is vagyok olyan öreg...
Még alig éltem negyedszáz évet!
Épp elég idő ahhoz, hogy sok barátot elveszítsen az ember.
Épp elég idő, hogy magára maradjon.
Nekem valamiért ez nem sikerült.
Minduntalan jönnek a barátok.
JÓ barátok, akikre büszke vagyok; Sul'Vaex, Isair, Ugluk, Starla, csak hogy a kemény magot említsem...
No de félre az újkori nosztalgiával!
Tütűűűű!!!
Jönnek a régi idők rozzant emlékei, rozsdától és mocsoktól takarva!
Őrült kamionosként száguld keresztül egy-egy dal az idegpályáimon.
Mélyen belém égett dalok...
"Tökfej nem leszek, van belõle elég!
Mondd mi lesz velem, ha mindegy nekem
Ha nem érdekel, hogy milyen szerep vár
Mi lesz velem?
Nem! és még egyszer Nem!
Annyit mondok Nem!
Kimondatlanul is érezned kell
Érezned kell..."
Mondd mi lesz velem, ha mindegy nekem
Ha nem érdekel, hogy milyen szerep vár
Mi lesz velem?
Nem! és még egyszer Nem!
Annyit mondok Nem!
Kimondatlanul is érezned kell
Érezned kell..."
"Vadnak születtünk, az utca nevelt
Senki nem vigyázott ránk
A beton házak között nem várnak csodák
Így lettünk mi megátkozott nemzedék...
Soha nem láthattál könnyet a szemünkben
Ha volt is, észre sem vetted
Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást
Így lettünk mi megátkozott nemzedék..."
"Kár minden szó
Nekem így is jó
Egyedül élem az életem
Idegen tőlem a félelem
Szabadon élek mindig hajt a vér..."
Nekem így is jó
Egyedül élem az életem
Idegen tőlem a félelem
Szabadon élek mindig hajt a vér..."
"Hajtod a nőket és hajszolod a pénzt
A szíved nehéz az öklöd sokszor kemény
Ilyennek születtél
A szolgasorsot te nem viseled el
Padlón vagy de mégis szállni szeretnél
Ilyennek születtél
Kilógsz a sorból máshogyan élsz
Más világban élsz
Sorsod az enyém, kevés a remény
Nincs aki szeret, nincs akit szeress..."
A szíved nehéz az öklöd sokszor kemény
Ilyennek születtél
A szolgasorsot te nem viseled el
Padlón vagy de mégis szállni szeretnél
Ilyennek születtél
Kilógsz a sorból máshogyan élsz
Más világban élsz
Sorsod az enyém, kevés a remény
Nincs aki szeret, nincs akit szeress..."
Még jó, hogy van kit szeressek...
Áhh... vége. Ennyi volt a nosztalgia.
Ez az őrült kamion elrobogott.
Porzik utána az út.
Piszkosul könnyezik tőle a szemem...
2011. május 1., vasárnap
Éljen Május elseje, a munka... áhh... hagyjuk...
Mi a frászfenét lehet ünnepelni a munkán?
Azon kívül, hogy örülj ha van, mert máskülönben éhen döglesz...
Mindegy.
Örüljünk, és ünnepeljünk, hogy gigantikus cégbirodalmak és bankhálózatok éhkoppon tartott rabszolgái lehetünk. Vivát!
Megint el volna kúrva egy nap, hacsak nem lenne a Múzsa...
A Múzsám mindig mosolyt tud csalni az arcomra.
A Múzsa szeret, és én is szeretem őt.
A Múzsa zseniális találmány.
Skizofrénia a javából!
Azon kívül, hogy örülj ha van, mert máskülönben éhen döglesz...
Mindegy.
Örüljünk, és ünnepeljünk, hogy gigantikus cégbirodalmak és bankhálózatok éhkoppon tartott rabszolgái lehetünk. Vivát!
Megint el volna kúrva egy nap, hacsak nem lenne a Múzsa...
A Múzsám mindig mosolyt tud csalni az arcomra.
A Múzsa szeret, és én is szeretem őt.
A Múzsa zseniális találmány.
Skizofrénia a javából!
2011. április 29., péntek
BUY IT!!! 2in1!!! Buy my Soul, NOW!!! 50% DISCOUNT!
A közösségi portálokban az a legjobb, hogy MINDEN gusztustalanságot láthatsz, ami csak létezik és szánalomra méltó. Az Emo, Scene, jRock fan, és más csökevény szubkultúrák FANATIKUS követőinek érdekes végtermékeit; unatkozó és magukkal mit kezdeni nem tudó, anyuka és apuka pénzén plázában vásárolgató, tartalommal nem, csak felesleges hormonokkal és sablonos életérzésekkel teli tini-kultúrák (tenyészetek) tucatjait...
Zseniális a mai világ abban, hogyan termeljen szemetet, minden formában, színben, ízben, kis és nagy kiszerelésben, csak 10% kamatra, akciósan...
A lelkem is megveheted!
Ha már a test árucikk, az ember fogyóeszköz, akkor minek bele a lélek?
No de kérem! A lélek legalább olcsó!
Csak 20 fillér/db, jóval az előállítási ár alatt... ;)
Csak ennyit ér a lelkem.
Na most akkor kell vagy nem?!
Csak ennyit ér a lelkem.
Na most akkor kell vagy nem?!
Harr
Fél szemmel nézek az éj sötétjébe.
Kikaparták a jobb szemem, azóta sem tudom kinyitni.
Iszonyatosan fáj.
Remélem reggelre rendbe jön, különben most már tényleg nem úszom meg a dokit...
Egy lázzal még elevickélek, de a szemsérülés már nem gyerekjáték.
Kalóz leszek, harr!
Kikaparták a jobb szemem, azóta sem tudom kinyitni.
Iszonyatosan fáj.
Remélem reggelre rendbe jön, különben most már tényleg nem úszom meg a dokit...
Egy lázzal még elevickélek, de a szemsérülés már nem gyerekjáték.
Kalóz leszek, harr!
2011. április 27., szerda
Morfin-litánia
Szétáradok az ereidben, és ahogy lüktet a vér, ver a szív; Én vagyok odabent, ahogy harsány dobogással préselődöm a mellkasod belső falához.
Feltámadva holtamból, mint sötét üreg-szemű, csont-sovány báb, drótok nélkül, ernyedt tagokkal tapadok a húsketreced mellső feléhez, belül, mélyen... hamvába holt főnix-fiókaként.
Lakatokat morzsolok szét fogaimmal, ahogy pempővé aszalom lassan a mitokondriumokat, energiát nyerve magunknak.
Polkát járva széttépem a hipotalamuszodat, dopaminnal mocskolva be a véráramot.
És ahogy a vérnyomásod emelkedik, a pulzusszám az egekbe szöktet minket; kiugrunk mindenestül a holdra, hogy ott titkos légyotton konstatáljuk, miszerint te és én: Egymást álomba ringató morfin-hidroklorid vagyunk!
-Te kellesz. Te kellesz. Te kellesz...
Így leszünk Mi.
Fekete-fehér kép, egy kis film-noir.
Ropogós bakelit-jazz alatt futó, vad románc...
A Múzsa kelti életre az elhalt kreativitást!
A Múzsa tartja életben a meghalni nem akarást!
A Múzsa húz elő a lélek-fuvolából minden egyes hangfoszlányt!
A Múzsa... KELL!
Hisz a Múzsa örök...
...és bármikor képes alkotót varázsolni belőlem!
Feltámadva holtamból, mint sötét üreg-szemű, csont-sovány báb, drótok nélkül, ernyedt tagokkal tapadok a húsketreced mellső feléhez, belül, mélyen... hamvába holt főnix-fiókaként.
Lakatokat morzsolok szét fogaimmal, ahogy pempővé aszalom lassan a mitokondriumokat, energiát nyerve magunknak.
Polkát járva széttépem a hipotalamuszodat, dopaminnal mocskolva be a véráramot.
És ahogy a vérnyomásod emelkedik, a pulzusszám az egekbe szöktet minket; kiugrunk mindenestül a holdra, hogy ott titkos légyotton konstatáljuk, miszerint te és én: Egymást álomba ringató morfin-hidroklorid vagyunk!
-Te kellesz. Te kellesz. Te kellesz...
Így leszünk Mi.
Fekete-fehér kép, egy kis film-noir.
Ropogós bakelit-jazz alatt futó, vad románc...
A Múzsa kelti életre az elhalt kreativitást!
A Múzsa tartja életben a meghalni nem akarást!
A Múzsa húz elő a lélek-fuvolából minden egyes hangfoszlányt!
A Múzsa... KELL!
Hisz a Múzsa örök...
...és bármikor képes alkotót varázsolni belőlem!
Enough
Elegem van a lázból és a fejfájásból. Ki akarom vágni ezt a kurva nyirokcsomót a nyakamból.
Régen keltem úgy, hogy ennyire szarul vagyok...
Régen keltem úgy, hogy ennyire szarul vagyok...
2011. április 26., kedd
Valaki egyszer azt mondta...
"A szabad akarat létezésébe vetett hit delíriumos hallucinációvá változtatja az életet, s ezt csak azért nem diagnosztizálják, mert az emberek többsége osztozik benne."
2011. április 25., hétfő
Feloldozás és üzemi hőmérséklet
Ma meglátogatott a legkedvesebb skizofréniám.
Az egész napomat bearanyozta!
Random elhalmozott mindenféle ajándékkal:
Zöldhagyma, pogácsa, franciasaláta és fasírtgombóckák... Na és persze festett tojások.
Nagyon örültem neki. Nem az ajándékoknak, hanem neki.
Belepusztulnék ha elveszíteném... Zseniális kreatúra!
A másik, ami végigkísérte az egész napomat, az a rengeteg lázálom.
Hallucináció... az egyetlen, ami miatt imádom a lázat.
Szörnyű fájdalommal jár, szerteszét tépi az izmokat és az ízületeket, de furcsa tévképzeteket szül.
Azért kicsit sok volt 20-22 órányi lázas hullámzás. Kellett már egy hidegzuhany, hogy újra elérjem a megfelelő üzemi hőfokot...
Az egész napomat bearanyozta!
Random elhalmozott mindenféle ajándékkal:
Zöldhagyma, pogácsa, franciasaláta és fasírtgombóckák... Na és persze festett tojások.
Nagyon örültem neki. Nem az ajándékoknak, hanem neki.
Belepusztulnék ha elveszíteném... Zseniális kreatúra!
A másik, ami végigkísérte az egész napomat, az a rengeteg lázálom.
Hallucináció... az egyetlen, ami miatt imádom a lázat.
Szörnyű fájdalommal jár, szerteszét tépi az izmokat és az ízületeket, de furcsa tévképzeteket szül.
Azért kicsit sok volt 20-22 órányi lázas hullámzás. Kellett már egy hidegzuhany, hogy újra elérjem a megfelelő üzemi hőfokot...
2011. április 24., vasárnap
Vendégek
Ketten vendégeskednek nálam ezen a hétvégén.
Nincs időm semmire, épp ezért...
Van 2 percem blogolni, mert ez a kettő kitalálta, hogy leszalad boltba, amíg én előkészítem a borsólevest emberi fogyasztásra.
Jajj... Nemtom.
Bárcsak lenne időm.
Meta-hiányom van.
Elmulasztanám, ha lenne időm...
Nincs időm semmire, épp ezért...
Van 2 percem blogolni, mert ez a kettő kitalálta, hogy leszalad boltba, amíg én előkészítem a borsólevest emberi fogyasztásra.
Jajj... Nemtom.
Bárcsak lenne időm.
Meta-hiányom van.
Elmulasztanám, ha lenne időm...
2011. április 23., szombat
Agyonverve
Agyonverve érzem magam.
Pusztulásba taszítva, erőszakkal, hirtelen, szándékosan.
Nem jobb. Nem múlt el a kicsi rossz. Most ezerszer rosszabb.
És nem fog elmúlni.
Ez már csak rosszabb lesz.
Hatványozódik.
Hatalmasat tévedtél!
Mostantól nekem kell együtt élnem a te tévedésed következményeivel...
Skizofréniám, szörnyűséget cselekedtél, végtelenül rosszul döntöttél.
Itt mutatkozik meg a Soha.
Mert igenis van olyan, hogy soha!
Ki kell mondanom!
Én ragaszkodom hozzá, még ha te félsz is tőle, mint ahogy az Örökké-től is...
Hibáztál.
Nincs bocsánat.
Megaláztál minket.
Meggyaláztad a lehetőségeket.
Tönkre tettél mindent.
Tűnj el a fejemből.
Tűnj el, és soha többé ne gyere vissza.
SOHA többé!
Pusztulásba taszítva, erőszakkal, hirtelen, szándékosan.
Nem jobb. Nem múlt el a kicsi rossz. Most ezerszer rosszabb.
És nem fog elmúlni.
Ez már csak rosszabb lesz.
Hatványozódik.
Hatalmasat tévedtél!
Mostantól nekem kell együtt élnem a te tévedésed következményeivel...
Skizofréniám, szörnyűséget cselekedtél, végtelenül rosszul döntöttél.
Itt mutatkozik meg a Soha.
Mert igenis van olyan, hogy soha!
Ki kell mondanom!
Én ragaszkodom hozzá, még ha te félsz is tőle, mint ahogy az Örökké-től is...
Hibáztál.
Nincs bocsánat.
Megaláztál minket.
Meggyaláztad a lehetőségeket.
Tönkre tettél mindent.
Tűnj el a fejemből.
Tűnj el, és soha többé ne gyere vissza.
SOHA többé!
2011. április 21., csütörtök
Kiegészülve
Végre újra egész, ami elfeleződött:
Visszatért a Múzsám hosszú zarándoklatáról!
Újra kiegészült ami ketté szakadt. Egésszé lehetek vele immár megint.
Éltető fényével ragyog rám újra, s életre kelti azt, ami távollétének sötétjében elsorvadt.
Aggodalmaim elpárologtak, félelmeim porrá omlottak; jól van, és nem temette maga alá sem lavina, sem hegyomlás. Busz nem borult fel vele, repülő nem zuhant a kobakjára, és hajó gyomra sem húzta magával hullámsírba.
Végre újra velem van.
Végre újra kapom tőle az ihletet.
Borzongató érzés...
Boldog vagyok.
Visszatért a Múzsám hosszú zarándoklatáról!
Újra kiegészült ami ketté szakadt. Egésszé lehetek vele immár megint.
Éltető fényével ragyog rám újra, s életre kelti azt, ami távollétének sötétjében elsorvadt.
Aggodalmaim elpárologtak, félelmeim porrá omlottak; jól van, és nem temette maga alá sem lavina, sem hegyomlás. Busz nem borult fel vele, repülő nem zuhant a kobakjára, és hajó gyomra sem húzta magával hullámsírba.
Végre újra velem van.
Végre újra kapom tőle az ihletet.
Borzongató érzés...
Boldog vagyok.
2011. április 20., szerda
Szakadás
Néha nem tudok sokfelé szakadni.
De megpróbálom.
Menni kell, tenni kell.
De ha egyszer dolgom van, nem szakadhatok ketté.
Bocsássatok meg, szövetségeseim és kapcsolataim, mentoraim, ghouljaim... mindenki.
Kaptam egy e-mailt ma, aminek nagyon örültem.
Annyira, hogy a könnyem is kicsordult pár percre.
Néha ilyen is kell. Megtörténik. Lecseng.
Nincs választásom. Kardot lengetnek felettem...
Riposztolok, aztán behúzom a fejem, nehogy tőből levágják.
Lesz ami lesz.
Kifárasztom, legyőzöm.
Nincs menekvés a Malkavita éhsége elől...
Megtartottam a tegnapi lándzsát, mint ahogy ezt a mai kardot is meg fogom.
Alvadt vér szaga van...
Örök emlékműve legyen ez a tehetetlenségnek!
Ezt a lándzsát rázza majdan a fájdalom vérengző démonjának obszidián szoborkarja!
Új élet reményével kecsegtető halálszag:
Ezt hirdeti az a véres, gyilkos lándzsa!
Csak az enyém.
Büszkén tartom magamnál.
Dagadó mellemen átfütyül a szél...
De megpróbálom.
Menni kell, tenni kell.
De ha egyszer dolgom van, nem szakadhatok ketté.
Bocsássatok meg, szövetségeseim és kapcsolataim, mentoraim, ghouljaim... mindenki.
Kaptam egy e-mailt ma, aminek nagyon örültem.
Annyira, hogy a könnyem is kicsordult pár percre.
Néha ilyen is kell. Megtörténik. Lecseng.
Nincs választásom. Kardot lengetnek felettem...
Riposztolok, aztán behúzom a fejem, nehogy tőből levágják.
Lesz ami lesz.
Kifárasztom, legyőzöm.
Nincs menekvés a Malkavita éhsége elől...
Megtartottam a tegnapi lándzsát, mint ahogy ezt a mai kardot is meg fogom.
Alvadt vér szaga van...
Örök emlékműve legyen ez a tehetetlenségnek!
Ezt a lándzsát rázza majdan a fájdalom vérengző démonjának obszidián szoborkarja!
Új élet reményével kecsegtető halálszag:
Ezt hirdeti az a véres, gyilkos lándzsa!
Csak az enyém.
Büszkén tartom magamnál.
Dagadó mellemen átfütyül a szél...
2011. április 19., kedd
Under
Alatt.
Magam alatt.
Eltemetve.
Keresztüldöfött mellkassal, lándzsával a szívemben, vért gargalizálva.
Izzó idegekkel, súlyos seblázzal megáldva.
Kell nekem.
Akarom Őt.
Nem akartam elengedni, de muszáj volt, mert menni kell.
Ő ott, én itt.
Nem akartam elengedni, de muszáj volt, mert menni kell.
Ő ott, én itt.
Lázasan kapkodok levegő után.
Kapkodok utána.
Hiányzik.
Messze van.
Mégis olyan közel... itt belül.
Szeretem...
Szükségem volna rá.
De mégsem...
Nincs.
Messze van.
Csak távolról ölel.
Vért köhög fel a gondolat, mikor eszembe jut.
Haldoklom benne.
Lassan, fájdalmasan, de megnyugvással ölelem át azt ami valójában nem lehet az enyém...
Az igazság.
Egy nyugtató ölelés.
A sosemvolt szerető csókja.
A világ fonákja...
Az igazság.
Egy nyugtató ölelés.
A sosemvolt szerető csókja.
A világ fonákja...
Malkavita tombola
Euzebio Escobar mindenkinek hazudik...
De ez a jövő meséje!
Vampire: A Mester ébredése - A gyehenna idején játszódó krónika, csak erős idegzetűeknek.
:)
De ez a jövő meséje!
Vampire: A Mester ébredése - A gyehenna idején játszódó krónika, csak erős idegzetűeknek.
:)
2011. április 18., hétfő
Átkok
Átkok ülnek az embereken, átkok ülnek rajtunk.
Régről ránk maradt átkok ezek; múltból táplálkozó, erős, gonosz átkok. Felderengő illatok, érzések, melyek hiányérzetet, kellemetlen gondolatokat szülnek: feleslegesen.
A jelenség neve:
Emlékezni és fájni.
De miért? Minek?
Az idő elszaladt. Elpazaroltad. Igen, eltűnt amit hátra hagytál, nincs már meg. Mint a gyermekláncfű pihéje, elszállt a széllel.
Minden perc egy pihével repülő mag, minden percből, amit elpazarolsz, amit tétlenül töltesz, tapasztalatok, gondolatok sarjadnak, és burjánzanak, mint a gyermekláncfű.
Minden alvással töltött óra egy hatalmas pazarlás, tétlen idő. Mégis alszol, mert aludni kell. Aludni muszáj.
Az elpazarolt idő is ilyen. Muszáj léteznie, hiszen tapasztalatokkal teli.
Ha pedig nincs tapasztalat, nincs semmi.
Anélkül megállna a világ, és kipusztulna minden élet.
A tapasztalat áldás; a megbánás átok.
Elveszítettél valakit, aki kitöltötte az üres idődet, vagy megszabadultál valakitől, aki az idődet pazarolta...?
Az első az elméd épségét védeni hivatott hazugság, a második a keserű igazság.
Ébredj fel, Neo!
Hasadra süt a nap, Juuwakka!
Ébredjetek fel. Ez már nem az az álom... Ideje bevennetek a piros vagy a kék kapszulát.
Az egyik hazugság, nyomor, egy hibás tévképzet, a másik tiszta, üres, lehetőségekkel teli, és mindenében igaz élet.
Az én világom a lehetőségek világa. A nyomorban tanyázókat szánalmasnak tartom.
(Megtehetem, hisz megtapasztaltam. Voltam szánalmas. Voltam nyomorban tengődő. Ismerem, megtapasztaltam, tehát bírálhatom. Mindenki másnak kuss.)
Szikével nyitnék utat a mellkasukba, hogy koszos kis ujjaimmal, körmeim alá száradt, levedlett bőrrel mocskoljam be a test üregét, és kitépjem azt a szívet, ami félrever.
Ököllel zúznám be a koponyájuk boltozatát, hogy rákvillát ragadva kipiszkálgassam, és szörnyen csámcsogva elfogyasszam azt az agykérgi területet, mely ezért az őrületért felelős.
Megenném ezt az átkot, hogy undorító, bűzhödt fekáliaként a világra teríthessem. Elrettentő példaként csorogjon ez a SZMÖTYI mindazok előtt, akik az átok alatt sínylődnek, önnön hibájukból.
Lázadj fel, átokverte nép! Ragadj fegyvert, vedd kezedbe sorsod! Küzdened kell a múlt démonai ellen, különben nem maradsz más, csak egy hibás, félreverő szív! Nem leszel több, mint egy szánalmasan gyenge, meggyötört gyurmafigura!
Kockáztass! Próbáld meg! Nem tudhatod, mi rejlik ott, ahol nem keresel semmit!
Merd behunyni a szemed, és csókra lendíteni ajkad, amikor kell...
A Mucimag. Az egy vicces szó.
Régről ránk maradt átkok ezek; múltból táplálkozó, erős, gonosz átkok. Felderengő illatok, érzések, melyek hiányérzetet, kellemetlen gondolatokat szülnek: feleslegesen.
A jelenség neve:
Emlékezni és fájni.
De miért? Minek?
Az idő elszaladt. Elpazaroltad. Igen, eltűnt amit hátra hagytál, nincs már meg. Mint a gyermekláncfű pihéje, elszállt a széllel.
Minden perc egy pihével repülő mag, minden percből, amit elpazarolsz, amit tétlenül töltesz, tapasztalatok, gondolatok sarjadnak, és burjánzanak, mint a gyermekláncfű.
Minden alvással töltött óra egy hatalmas pazarlás, tétlen idő. Mégis alszol, mert aludni kell. Aludni muszáj.
Az elpazarolt idő is ilyen. Muszáj léteznie, hiszen tapasztalatokkal teli.
Ha pedig nincs tapasztalat, nincs semmi.
Anélkül megállna a világ, és kipusztulna minden élet.
A tapasztalat áldás; a megbánás átok.
Elveszítettél valakit, aki kitöltötte az üres idődet, vagy megszabadultál valakitől, aki az idődet pazarolta...?
Az első az elméd épségét védeni hivatott hazugság, a második a keserű igazság.
Ébredj fel, Neo!
Hasadra süt a nap, Juuwakka!
Ébredjetek fel. Ez már nem az az álom... Ideje bevennetek a piros vagy a kék kapszulát.
Az egyik hazugság, nyomor, egy hibás tévképzet, a másik tiszta, üres, lehetőségekkel teli, és mindenében igaz élet.
Az én világom a lehetőségek világa. A nyomorban tanyázókat szánalmasnak tartom.
(Megtehetem, hisz megtapasztaltam. Voltam szánalmas. Voltam nyomorban tengődő. Ismerem, megtapasztaltam, tehát bírálhatom. Mindenki másnak kuss.)
Szikével nyitnék utat a mellkasukba, hogy koszos kis ujjaimmal, körmeim alá száradt, levedlett bőrrel mocskoljam be a test üregét, és kitépjem azt a szívet, ami félrever.
Ököllel zúznám be a koponyájuk boltozatát, hogy rákvillát ragadva kipiszkálgassam, és szörnyen csámcsogva elfogyasszam azt az agykérgi területet, mely ezért az őrületért felelős.
Megenném ezt az átkot, hogy undorító, bűzhödt fekáliaként a világra teríthessem. Elrettentő példaként csorogjon ez a SZMÖTYI mindazok előtt, akik az átok alatt sínylődnek, önnön hibájukból.
Lázadj fel, átokverte nép! Ragadj fegyvert, vedd kezedbe sorsod! Küzdened kell a múlt démonai ellen, különben nem maradsz más, csak egy hibás, félreverő szív! Nem leszel több, mint egy szánalmasan gyenge, meggyötört gyurmafigura!
Kockáztass! Próbáld meg! Nem tudhatod, mi rejlik ott, ahol nem keresel semmit!
Merd behunyni a szemed, és csókra lendíteni ajkad, amikor kell...
A Mucimag. Az egy vicces szó.
2011. április 17., vasárnap
Csodák
Csodák történnek velem mostanában.
Piacramenős, cipővásárlós, kosárlabdát pattogtatós, 33-as csodák.
Hálás vagyok ezért a csodáért. Szeretem.
Mindenki megérdemelne egy ilyen csodát.
Menni kell, tenni kell...
Piacramenős, cipővásárlós, kosárlabdát pattogtatós, 33-as csodák.
Hálás vagyok ezért a csodáért. Szeretem.
Mindenki megérdemelne egy ilyen csodát.
Menni kell, tenni kell...
Ma, azaz holnap már tegnap... ja és persze Őrület-fa.
Majd holnap elmesélem...
Addig is itt van ez, most találtam:
A Malkaviták szent ereklyéje. Az Őrület-fa.
Jó mi? :)
2011. április 15., péntek
Az ezredik látogató
Az ezredik látogató kap egy puszit.
Hogy kitől, és mikor, azt még nem tudom... de az biztos hogy kapni fog valakitől, előbb-utóbb.
Ha tőlem, akkor vitrinbe teheti.
Ja és fú de jót bicikliztem ma este! :)
Hogy kitől, és mikor, azt még nem tudom... de az biztos hogy kapni fog valakitől, előbb-utóbb.
Ha tőlem, akkor vitrinbe teheti.
Ja és fú de jót bicikliztem ma este! :)
Milyen személyiségtípus vagyok az Internet Hate Machine szerint...?
INTP - "Tervezők"
Mindenre logikus magyarázatot keres, ami érdekli. Elméleti beállítottságú. Az absztrakt fogalmak jobban érdeklik, mint a társas viszonyok. Csendes, kiegyensúlyozott, ugyanakkor rugalmas. Rendkívüli módon képes egy problémára összpontosítani. Kételkedő, olykor kritizál, viszont mindig elemző hozzáállású.
Mindenre logikus magyarázatot keres, ami érdekli. Elméleti beállítottságú. Az absztrakt fogalmak jobban érdeklik, mint a társas viszonyok. Csendes, kiegyensúlyozott, ugyanakkor rugalmas. Rendkívüli módon képes egy problémára összpontosítani. Kételkedő, olykor kritizál, viszont mindig elemző hozzáállású.Az INTP elsődlegesen befelé fókuszálva éli az életét, ahol racionálisan és logikusan gondolkodva kezeli a dolgokat. Másodlagosan kifelé fordul a külvilág felé, ahonnan az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be.
Az INTP-k az elméleti lehetőségek világában élnek. Mindenben azt látják, hogy hogyan lehetne fejleszteni vagy mivé lehetne alakítani. Főleg a saját elméjükben élnek, annak a képességnek köszönhetően, mellyel bonyolult problémákat tudnak analizálni, mintákat ismernek fel, és logikus magyarázatokkal állnak elő. Mindenben egyértelműségre törekednek, épp ezért az a céljuk, hogy tudást halmozzanak fel. Ők a "szórakozott professzorok" , akik mindennél többre tartják a tudást és a logika alkalmazásának képességét egy elméletre, megoldások találásának céljából. Jellemzően olyannyira leköti őket, hogy a problémákat logikus magyarázatokká alakítsák, hogy életük nagy részét a saját fejükben töltik, és olykor nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget vagy értéket a külvilágnak. Természetük arra sarkallja őket, hogy a teóriákat egyértelmű tudássá alakítsák, és ebből kialakulhat bennük egy olyan érzés, hogy személyes felelősségüknek érezhetik, hogy elméleti problémákat oldjanak meg, és segítsék a társadalmat előremozdítani egy magasabb megértés felé.
Az INTP-k a tudást mindennél többre becsülik. Az elméjük folyamatosan azon dolgozik, hogy új elméleteket gyártson, vagy hogy bizonyítson vagy cáfoljon létező elméleteket. A problémákat és az elméleteket lelkesedéssel és kétkedéssel közelítik meg, nem törődve a létező szabályokkal és véleményekkel, kialakítva a saját útjukat a megoldáshoz. Mintákat és logikus magyarázatot keresnek mindenben, ami foglalkoztatja őket. Általában rendkívül okosak, és képesek objektív kritikát gyakorolni az elemzéseik során. Imádják az új ötleteket, és nagyon izgatottakká válnak az elvont dolgoktól és elméletektől. Imádják ezeket az elképzeléseket másokkal megvitatni. Mások számára álmodozóknak és távolságtartóknak tűnhetnek, mert rengeteg időt töltenek a saját fejükben teóriákon elmélkedve. Utálnak rutin feladatokat végezni – sokkal szívesebben alkotnának összetett elméleti megoldásokat inkább, és bíznák a rendszer megvalósítását valaki másra. Erősen érdeklődnek a teóriák iránt, hatalmas mennyiségű időt és energiát áldoznak arra, hogy megoldást találjanak egy olyan problémára, ami felkeltette az érdeklődésüket.
Az INTP-k nem szeretnének embereket vezetni vagy irányítani. Nagyon toleránsak és alkalmazkodóak a legtöbb esetben, hacsak nem az egyik határozott meggyőződésüket ócsárolja vagy kritizálja valaki, mert ilyenkor nagyon határozott álláspontot vesznek fel. Az INTP sokszor nagyon szégyenlős, ha úgy alakul, hogy új emberekkel találkozik. Másfelől az INTP nagyon magabiztos és beszédes olyan emberek között, akiket jól ismer, vagy amikor olyan teóriákat kell megvitatni, amikkel teljesen tisztában vannak.
Az INTP nem érti és nem tartja sokra a személyes szubjektivitás vagy érzelmek alapján hozott döntéseket. Folyamatosan arra törekednek, hogy logikus következtetéseket vonjanak le problémákból, és nem értik annak a fontosságát illetve jelentősségét, ha egy döntést a szubjektív érzelmeket is figyelembe véve hozunk meg. Emiatt az INTP-k nincsenek természetesen ráhangolódva mások érzéseire, és nem igazán állnak készen arra, hogy megfeleljenek mások érzelmi szükségleteinek.
Az INTP-nek olykor gondot okozhat a gőgösség és a társadalom és szokásai elleni lázadás, ami akadályozhatja a kreatívitása kibontakozásában. Mivel az Érző oldaluk a legfejletlenebb tulajdonságuk, ezért az INTP-nek nehézségei adódhatnak, ha kedvességet és támogatást kellene nyújtania, amik olykor elengedhetetlenek egy meghitt kapcsolatban. Ha az INTP nem érti meg, hogy fontos mások érzéseire odafigyelni, akkor túlzóan kritikussá és szarkasztikussá válhat másokkal szemben. Ha az INTP nem képes magának olyan helyet találni, ami támogatja a legerősebb képességei használatát, akkor általánosan negatívvá és cinikussá válhat. Ha az INTP-nek nem fejlődött ki megfelelően az Érzékelő oldala, akkor megesik, hogy nincs tudatában a környezetének, és gyengén teljesít az olyan mindennapi rutinfeladatokban, mint például a számlák befizetése vagy a megfelelő öltözködés.
Az INTP számára rendkívül fontos, hogy az elképzelések és a tények helyesen és tömören legyenek kifejezve. Hajlamosak általuk abszolútnak vélt igazságok segítségével kifejezni magukat. Olykor a jól átgondolt és általuk megértett elképzeléseik mások számára nem éppen könnyen emészthetők, de az INTP nem hajlik rá, hogy átalakítsa az igazságot csak azért, hogy el tudja magyarázni mások számára is érthető módon. Az INTP hajlamos lehet otthagyni egy projektet, amint kielemezte azt, továbblépve valami új felé. Fontos, hogy az INTP hangsúlyt fektessen arra, hogy a kidolgozott elméleteit érthető módon el tudják magyarázni. Végeredményben egy csodálatos felfedezés semmit sem jelent, ha te vagy az egyetlen személy, aki megérti.
Az INTP általában nagyon független, szokatlan és eredeti. Nem jellemző rájuk, hogy nagy jelentősséget tulajdonítanának a hagyományos céloknak, mint például a népszerűség és a biztonság. Általában összetett jellemek, és nem ritkán nyughatatlanok és hevesek. Nagyon találékonyak, és szokatlan a gondolkodásmódjuk, ami lehetővé teszi számukra, hogy az elképzeléseket más, új megközelítésekkel elemezzék. Épp ezért rengeteg tudományos áttörés a világban az INTP-knek köszönhető. Az INTP akkor hozza a legjobb formáját, amikor az elméletein dolgozhat, teljesen függetlenül. Ha adott egy környezet, ami támogatja a kreatív képességeit és a lehetséges különcségét, az INTP igazán figyelemre méltó dolgokat vihet véghez. Ők az új elgondolások úttörői a társadalmunkban.
Stresszes helyzetben:
- Akaratossá, szigorúvá, dogmatikussá válik.
- Kíméletlenül felsorakoztat minden leheetséges megoldást, úgy hogy mások szóhoz sem jutnak.
- Az összes megjegyzéshez vagy kérdéskörhöz tiszta és megkérdőjelezhetetlen logikát társít.
- Tudja, hogy mi a helyes, és azt követeli, hogy a helyes dolgot cselekedjék.
- Elzárja magát a külvilágtól.
- Megrögzötten próbál mindent az átfogó képbe beilleszteni.
Stresszkezelési stratégiák:
- Töltsön időt egyedül, olvasson, fejtsen keresztrejtvényt, menjen sétálni.
- Fókuszáljon egy új ötletre, meglátásra, vagy perspektívára, aminek köze van a szituációhoz.
- Csendesen beszélgessen a gondolatairól és meglátásairól egy olyan emberrel, aki nem ítélkezik, és akiben megbízik.
- Csökkentse a zajszintet és mindazt, ami elvonhatja a figyelmét.
Innen van a teszt:
Szerintem huszonkettő.
Csakis annyi lehet.
Vagy lila.
Esetleg kalács...
Centrifugális.
Széttépnek és összeroppantanak az események.
A tegnapi nap hosszú volt. Túl hosszú...
Túl sok nő kapott benne helyet, de pont annak nem volt hely az idő drága homokjába temetve, akinek kellett volna.
A borsófőzelék zseniális lett.
Nagyon szeretem a skizofréniám, még ha titok is.
A matematikai problémák rendre megoldódtak.
A két házi-tündér rosszkedve elillant, miután a Malkavita kezelésbe vette megfáradt, szomorú lelküket.
A Múzsámnak emígy viszont alig jutott idő...
Egy picit többet szerettem volna rá áldozni, de elsodortak az események.
Nem baj. Attól még tudja...
Tudom hogy tudja, és Ő is engem...
Talán túl gyorsan pörgök.
Ennél a sebességnél a centrifugális erő már-már széttépi a testem...
Mit tegyek?
A tegnapi nap hosszú volt. Túl hosszú...
Túl sok nő kapott benne helyet, de pont annak nem volt hely az idő drága homokjába temetve, akinek kellett volna.
A borsófőzelék zseniális lett.
Nagyon szeretem a skizofréniám, még ha titok is.
A matematikai problémák rendre megoldódtak.
A két házi-tündér rosszkedve elillant, miután a Malkavita kezelésbe vette megfáradt, szomorú lelküket.
A Múzsámnak emígy viszont alig jutott idő...
Egy picit többet szerettem volna rá áldozni, de elsodortak az események.
Nem baj. Attól még tudja...
Tudom hogy tudja, és Ő is engem...
Talán túl gyorsan pörgök. Ennél a sebességnél a centrifugális erő már-már széttépi a testem...
Mit tegyek?
Szerintetek miben változzak meg?
Mit adjak fel magamból, hogy más legyek...?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)