Nosztalgia, avagy az emlékezés országútjának őrült kamionosa

Nosztalgikus hangulatba kerültem. Jelent ez valamit?

Tegnap este gondoltam egyet, és betuszkoltam Apollón mágikus zenedobozába fél marék Ossian-t, és két marék Pokolgép-et. Éjjel végig ezek mentek a fülesben, minek hála álmom nem volt valami nyugalmas, ám annál ingerdúsabbra sikeredett. 

A káosz prófétája már csak ilyen. 

Tóbiás, te vén piás, merre csavarogsz?

Most is épp Ossian szól. Nem tudom megmagyarázni miért..

"Nincs logikád, de felnéznek rád, Megáll az ész de én megyek tovább..."

Hjajj... 

Furcsa. Először 14-15 évesen hallgattam ezt a muzsikát. Lenyűgöző volt, magával ragadó minden egyes hang és mondat. Most is lenyűgözött egy-két szófordulat... Zseniális szövegek vannak elrejtve ezekben a zenékben.

"Mondd el a hűséged mennyit ér

Életet adnál az életért
Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért,
a hűségért?..."

"Ostoba, vérszomjas diktátorok. 

Hatalom-ittasult vadállatok. 

Pusztító háborúk, szörnyûségek. 

Szegénység, járványok, éhínségek. 

Veszélyes zóna, vad bolygó

Vér-eső és Könny-folyó

A Terror, a Téboly testet ölt

Ég óvjon meg, jó öreg föld..."

"Ha átvernek, nincs játékszabály, akármit tehetsz, piszkosul fáj..."

"A divat szülte őket, 

Futószalag amin készülnek

Éjjel és nappal nyomatva, 

Beledöngölik az agyamba

Ezt hallom minden nap, 

Az undor úgy fojtogat

Torkig vagyok réges rég

Betelt a pohár!

Meddig nyomul, meddig még

A sok hazug műanyag "sztár"?

Nincs többé Rossz, és nincs Jó
A bűvös szó a könnyen eladható
Háttérben Dörzsölt Fejek

Pénzt zsebelnek, és csak nevetnek..."

Durva belegondolni, hogy VAGY ez a zene határozta meg a mára kialakult értékrendjeimet és személyiségemet, VAGY az értékrendemhez tökéletesen illett már akkor is, amiket a szövegeiben rejtett, és ezért döntött úgy személyem, hogy kedvencei közé sorolja. Bármelyik is, az biztos, hogy most nosztalgikus hangulatot teremt 10 év távlatából.

Váltsunk.

Most jöjjön a Pokolgép!

Hm... Best of régi gép, 1995-ből... a kedvenc albumom.

Furcsa újra hallani. És az is furcsa, hogy hiányzik egy-egy agyonhallgatott, jellegzetes recsegés, hiba, amik a másolt kazettán anno ott voltak... Apollón, a Művész hangja... Öreg barátom, malkavita antitribuk gyöngye...

Nosztalgia ez a javából. Random jutnak eszembe emlékek az elmúlt 10 évből. Pedig nem is vagyok olyan öreg... 

Még alig éltem negyedszáz évet!

Épp elég idő ahhoz, hogy sok barátot elveszítsen az ember. 

Épp elég idő, hogy magára maradjon.

Nekem valamiért ez nem sikerült.

Minduntalan jönnek a barátok. 

JÓ barátok, akikre büszke vagyok; Sul'Vaex, Isair, Ugluk, Starla, csak hogy a kemény magot említsem...

No de félre az újkori nosztalgiával! 

Tütűűűű!!! 

Jönnek a régi idők rozzant emlékei, rozsdától és mocsoktól takarva!

Őrült kamionosként száguld keresztül egy-egy dal az idegpályáimon. 

Mélyen belém égett dalok...

"Tökfej nem leszek, van belõle elég!
Mondd mi lesz velem, ha mindegy nekem
Ha nem érdekel, hogy milyen szerep vár
Mi lesz velem?
Nem! és még egyszer Nem!
Annyit mondok Nem!
Kimondatlanul is érezned kell
Érezned kell..."

"Vadnak születtünk, az utca nevelt

Senki nem vigyázott ránk

A beton házak között nem várnak csodák

Így lettünk mi megátkozott nemzedék...

Soha nem láthattál könnyet a szemünkben

Ha volt is, észre sem vetted

Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást

Így lettünk mi megátkozott nemzedék..."

"Kár minden szó
Nekem így is jó
Egyedül élem az életem
Idegen tőlem a félelem
Szabadon élek mindig hajt a vér..."

"Hajtod a nőket és hajszolod a pénzt
A szíved nehéz az öklöd sokszor kemény
Ilyennek születtél
A szolgasorsot te nem viseled el
Padlón vagy de mégis szállni szeretnél
Ilyennek születtél
Kilógsz a sorból máshogyan élsz
Más világban élsz
Sorsod az enyém, kevés a remény
Nincs aki szeret, nincs akit szeress..." 

Még jó, hogy van kit szeressek...

Áhh... vége. Ennyi volt a nosztalgia. 

Ez az őrült kamion elrobogott. 

Porzik utána az út.

Piszkosul könnyezik tőle a szemem...