Hát... elég kellemetlen.
De legalább dolgos hamukupacként végigdolgozta a délelőttöt ez a rakoncátlan Malkavita.
Hajnal kettőkor kelve, valami ordenáré üvöltözésre, ami a Csillag térről szállingózott felfelé ide a hetedik emeletre.
Hirtelen felriadva kajak azt hittem, hogy Dii trollkodik lent az utcán, és a Mariann nevű lány (legutóbbi trollfészek buliról) röhög mellé!
Totál olyan volt...
Aztán rá kellett jönnöm, mikor kimentem az erkélyre, hogy nem.
Két redvás cigány, meg egy cigánykurva adták ki azt az agybaszó trollkodás-hangot.
Nyilván disco-ból hazafelé menet, szétalkoholizált és agyontépett aggyal... suttyó rétiniggerek.
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs egy távcsöves puskám. Komolyan...
Olyan laza lett volna kimenni, csőre tölteni, három golyó a három tagnak, aztán egy lightos cigi, majd vissza az ágyba és aluszka nyugisan...
No mindegy. Meló volt, az a lényeg.
Közben végig a Múzsa járt a fejemben. Olyan kis kellemes érzés...
Mi ketten, forever and ever and ever...
Mint valami andalító bakelit-zajos muzsika egy viktoriánus szobácska félhomályba vesző nyugalmával...
Ámulatba ejtő, egyszerűen. Nem is hiszem el. Ez a lányka egy álom...
Kísértetként járja keresztül kasul lelkem sötétjét.
Szürreális képként vetülünk egymás életének vásznára.
Félelmetes. Borzasztó. Velőtrázó. Vérpezsdítő.
Ő az én saját Toreadorom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése