Sok éjjel repült el fejem felett, amíg mélyálomban pihentem.
Lemerültem, és tönkrement bennem a töltő.
Adapterem vesztve lebegtem a mélyálom kusza redői között, tartályban lebegő agy módjára lötyögtem ide-oda a tudatos és tudattalan létezés határmezsgyéjén.
Hiányzott közben a Múzsám, nagyon!
De aztán...
Álom jött, álom ment.
Angyalok zuhantak messzire, szörnyű, pusztító robbanással csapódva be a lét ingoványába.
Halálos sugárzás terjeng a hatalmas kráter körül.
Nem mehet a közelébe az, ki élni akar.
Táblákat raktam ki: BELÉPNI TILOS! HALÁLZÓNA!
Az angyal a pokolig zuhant, akkora volt a becsapódás ereje.
Talán elalszanak a tüzek, amit a láp határáról látni a legsötétebb éjjeleken...
Persze a végén még kimászik valami undorító, összeégett, foszló húsú angyal-zombi a kráter közepéről, miután a démonok erőszakot tettek rajta, s meggyalázták, minden lehetséges pózban.
Fujj... Az lehet ám az igazán undorító!
Inkább lerakok még néhány táblát: BELÉPNI TILOS!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése