Áhh, ugyan...

Áhh, ugyan. Csak a mezei depresszió kukucskál kifelé a fejemből.
Semmi több...
De kit érdekel?
Majd elmúlik.
Mindig elmúlik...
A legszebb, hogy ez senkit nem érdekel. 
Hála az égnek! 
Nem hiányozna hogy a nyakamra járjanak vigasztalgatni. Kurvára semmi értelme nem volna.
Amíg nem szólnak hozzám, kuss van, nem baszogatnak, nem piszkálnak, nem hívnak, kérnek, utasítanak, addig minden rendben.
Csak hagyjatok nyugton. 
Semmi mást nem akarok.
Jól esik kizárni mindenkit.
Jól esik, ha kizárnak.
Jól esik, ha átráznak.
Jól esik, ha megbántanak.
Jól esik, amit leejtenek.
A gravitáció már csak ilyen...
Földhöz basz, aztán győzz felálni...


Éhes vagyok. Baromi éhes. De pszt! Ez titok.