Adott egy hentes. Szép nagy darab, gyilkos tekintetű, sorozatgyilkos forma. Amúgy tök átlagos fickó, de most desznyóvágásra hívták, hogy segítsen levágni és beaprítani egy malacot.
Namármost, ez a hentes amúgy teljesen ártalmatlan, tanult henteskedni (ezt fontos kijelenteni), és fel tudja darabolni a cucut, a gazda igényei szerint. Kérdem én, ilyenkor ki lehet jelenteni, hogy a hentes tud disznót vágni? Vagy a hentes maximum csak TANULT disznót vágni, és nem tud, mert mindig lehet jobban tudni, de az sem tudás, csak maximum jobban megtanult desznyót vágni.
Figyelem! Az első kijelentés, miszerint a hentes TUD, és nem TANULT, sértő a disznó, a hentesbárd, és a hurkatöltő számára is!
Na, aki ezt a gondolatmenetet nekem megmagyarázza, az kap egy ingyen belépőt a Malkaviták báljára.
Másik meg, hogy adott egy asztalos. Barátságos, bajszos emberke. Van neki kis műhelye, esztergapad, meg mindenféle szerszámok. Egyszer éppen széket készít, merthogy nincsenek elég nagy fadarabjai, hogy asztalt csináljon. Aztán úgy gondolja, hogy már miért ne használja a nagy fűrészt, amit az asztallap kivágásához szokott használni, hogy elkészítse a szék támláját? Na persze hogy a nagy fűrésszel, hisz épp nincs célszerszám, ugyanis az kölcsön lett adva! Mivel ugye kell az a szék, nekilát, a nagy fűrésszel, ami nyilvánvalóan nem arra való, hogy széket gyártsunk. Aztán hopp! Levágja az ujját.
Felmerül a kérdés: A nem rendeltetésszerűen használt fűrészgép, vagy az idióta asztalos hibája, hogy lerepült az az ujj?
Eme két tanulságos történetet ajánlom mindazok figyelmébe, akik úgy gondolják, hogy a hentes nem tud disznót vágni, és a fűrészgép a hibás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése