Gyehenna?...

Az emberek jönnek és mennek. Van aki csak jön, és kérdés nélkül megy, de olyan is van, aki előtte még jó alaposan összetúrja a koponyán belüli teret. Itt van például a KicsiTroll. Jött, és úgy maradt, hogy igazán meg sem érkezett, és mindig is menni akart tovább. De akkor miért maradt eddig, ha végig mindenáron menni akart? -nem értem, és ez jó. Jó szilánkot csinál ahogy töri maga körül a tükörlabirintust. Miért hív fel, hogy csináljak meg neki ezt vagy azt? Miért kell nekem Vele, amikor nem is akarja ő sem meg én sem? Furák ezek a lányok.
Itt van egy másik is például: a kedves ellentétem.
Tükörlány. Szilánkosra tört tükör, ami az egyik szilánkkupacomon belül lakik. Szilánk a szilánkban - tükör a tükörben; a végtelenített kép. Ha valamilyen vagyok, ami vagy egy összevissza káosz, vagy egy furcsa mód kiismerhetetlenül bonyolult rend, akkor Ő pont ellentétes káosz, és ellentétes rend. Ami számomra érték, számára értéktelen. Ami neki esztétika, nekem felesleges gicss. Ami szerinte fölösleges, az szerintem fontos. Ami eredeti, az unalmas. Ami művészet, az hülyeség. A mondanivalóm világfájdalom, a közlés rinyálás, a kusza gondolatok ellentmondások, a spontán előburjánzó random gondolatok feleslegesek. Nem értem Őt, és ez tetszik. Egyik pillanatban letépném a karját hogy azzal verjem agyon, máskor csak csendben nézném azokat a lenyűgöző barna szemeket, és azt a szívborzongató arcot. Szilánkrepeszekkel teli robbanás minden mondata; iszonyúan fáj, éget, mar belül. Belehalnék ebbe a lányba; talán megértené. Nemezisem.
Tükrök törnek darabokra, szilánkjaiban pedig tündököl az értelem; darabokra törve. Gyehennák sortüzével pakol tele az élet, és míg sorban jönnek a kicsi gyehenna-huszárok, addig a szilánkok csak pattognak ide-oda a koponyán belül, annak rendje s módja szerint.
Na de hogy miért is Gyehenna? Holnap kifejtem.