Először is a kátyúkról:
Minek?
Hova?!?!
MINEK?!?!
Tegnap hazafelé jövet nagyanyáméktól a családi autó anyósülésén; egy élmény volt!
Hullámvasút.
Annyi kátyú volt az úton... azaz annyi út volt a kátyúk között, hogy még.
Ha összegyűjtenénk az összes kátyút az Újszász-Jászberény szakaszról, és egybe raknánk, kijönne egy akkora gödör, amibe bele lehetne lökdösni az összes magyar politikust... Nyakukat törő politikusok. Utópisztikus látomás.
Na.
Meg ma "reggel" 11kor, Melinda. Őskövület. Pepe barátom valamikori barátnője, életem első megkeserítőjét általa ismertem meg, valamikor még a múlt század vége felé.
Rég nem láttam, nem beszéltem vele. Amióta szétmentek Pepével...
És Pepét sem láttam ezer éve. Pepe, Egon, Évice, Juditka, Szilva, Zolitok... Őskövületek 10 évvel ezelőttről. Vajon merre lehetnek most?
Vajon Évice még mindig olyan szívdöglesztő, mint anno?
Zolitoknak hány gyereke lehet azóta?
Juditka még mindig egy amazon vadállat?
Szilva él még?
Milyen lehet Pepe háza?
Egonról tudok. Házasember. Kókánygép. Már nem iszik, nem dohányzik. Nagyon megváltozott...
Én mikor változzak meg? Nem akarok. Fujj..
Nekem így jó.
Minden nap vár a sötét, vár az én kis horrorvilágom. Minden napba belehalok egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése