Funkció

Ritkaságszámba megy mostanában
az hogy billentyűre koppan ujjam...
Hisz nincs ihletem lejegyezni mindennapjaim számottevőségét.
Toldom-foldom, tekerintem-kavarintom...
Olykor meg csak falhoz csapom, s szitkozódom...
De miért is?
Mert monoton, unalmas, szürke felleg az élet.
Dáridózó mindennapok messze futva
És megkopva.
Szinte már csak a halovány, szürke színű zománc alá bújva látszik bármi több, mint amit látni merek.
De TE hiába próbálod megérteni EZT. Nem vagy rá képes.
Miért is próbálnád megérteni az ÉN életem, ha a magadét sem tudod megérteni igazán?
Miért keresnél racionalitást ott, ahol nincs, ahová sose szánt senki egy cseppet sem belőle?
Mit adnál annak, aki nem kér semmit?
Semmit? De hisz ő nem kér semmit!
Mikor szólalnál meg a kínos csend során?
Maradj veszteg. Soha. Soha...
Kivel osztanád meg a eloszthatatlant?
Önmagad vagy a jó válasz.
Mivé válnál menten, mikor gondolataid fedetlen, mezítelen valójával előállván látnak téged félszeg árván?
Mindenséggé. Semmiséggé.
Mitől forrna torkodra a szó?
Tűztől, italtól, bánattól, örömtől... Mindentől. A szó forráspontja igen alacsony!
Kitől kérnél vigasztalást, mikor vigasztalhatatlan bánat ér?
Tőlem kérj. Nem foglak vigasztalni soha. De a szándék... hm.
Hová menekülnél, ha nem volna hová menekülnöd?
Önmagad árnyékába. Ott elég sötét van hogy ne találjanak rád.
Hiába mondod: "nem félek!"
Én tudom, hogy te is félsz. Csak gyáva vagy kimondani.
Gyáva vagy önmagad előtt őszintének maradni!
Önmagadtól félsz? Vagy bárki mástól?
Mástól nem kell. Más nem lesz ott életed minden pillanatában.
Mások nem ragaszkodnak a társaságodhoz.
Mások elüldözhetők, ajtók mögé zárhatók könnyen.
Így nem kell elviselned, ahogy hibáidat felemlegetik.
Csakis egyvalaki az, akitől félned kell: Önmagad.
Magad elől nincs menekvés.
Magad elől nem tudsz elzárkózni.
Ha a tested önkívületlen, béna, kába, életre képtelen, te akkor is ott maradsz a fejedben!
Te mindig magaddal maradsz.
Mikor ébren vagy. Álmodban. Eszméletlen állapotban. Mindig ott vagy belül.
Nincs menekvés. Ez a test mindörökké a gondolataid börtöne marad.
Kiszállnál? Jogos. Én is kiszállnék, ha tehetném. Én sem merem felvállalni magam előtt azt, amilyen vagyok.
Szörnyszülöttnek tart önmagam. Rendjén van ez így?
Hát persze. Minden a legnagyobb rendben. A Malkavita működőképes.
Minden rendszere él. Minden funkciója hibátlanul működik...
Funkció.
Csak ez maradt nekem.
Funkció...
Tökéletesen tisztában vagyok vele.
Ez tesz engem remekművé.
A Funkcióm.
Ami csak az enyém...