Hol az a szörnyeteg?! Cibáljátok elém. Látni akarom.
Bele akarom mélyeszteni tekintetem, bele én! Mélyen a szemébe.
Üvölteni akarok, csak úgy nyálfröcsögve, hangosan, tisztán de érthetetlenül!
Szólni akarok hozzá, tisztátalanul de érthetően rikoltva, bele, egyenest az arcába!
De Ő sehol.
Ő nincs meg.
Elveszett?
Elbújt?
Rossz, komisz szörnyeteg!
Rémes kis Succubus!
Ostort csattogtat tán valahol? Nem. Ő nem tesz ilyet.
Csak úgy létezik, lebeg a lét határán, a kvázi végtelen semmi peremén andalog, illeg és billeg, hahotázik, mámorosan, groteszk vigyorba facsarodva.
Gonosz dolgokat eszel ki uzsonnára...
Szinte már hiányzik, ahogy neki hiányzik egy őrült, én, vagy én, esetleg én.
Neki, magának, magamnak.
Ő Én vagyok, és Én vagyok Ő.
De akkor Mi Ők vagyunk, és Ők Mi.
Mi?
Ja igen...
Maradjak nyugton, azt mondják...
De nem érted meg, hogy szorít ez a kurva gumiszoba nyaktájékon?!?!?!
Fuldoklom benne.
Fuldoklom egy Succubus vérében.
Egészen beleőrülök, oda és vissza.
Csak a visszhangja csendes...
Mintha egy csont roppanna el az agyam mélyén:
Ping........
Ping............
Ping.................
Connection time out! .........
I'm the wrath of a forgotten god
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése