Néha nem tudok sokfelé szakadni.
De megpróbálom.
Menni kell, tenni kell.
De ha egyszer dolgom van, nem szakadhatok ketté.
Bocsássatok meg, szövetségeseim és kapcsolataim, mentoraim, ghouljaim... mindenki.
Kaptam egy e-mailt ma, aminek nagyon örültem.
Annyira, hogy a könnyem is kicsordult pár percre.
Néha ilyen is kell. Megtörténik. Lecseng.
Nincs választásom. Kardot lengetnek felettem...
Riposztolok, aztán behúzom a fejem, nehogy tőből levágják.
Lesz ami lesz.
Kifárasztom, legyőzöm.
Nincs menekvés a Malkavita éhsége elől...
Megtartottam a tegnapi lándzsát, mint ahogy ezt a mai kardot is meg fogom.
Alvadt vér szaga van...
Örök emlékműve legyen ez a tehetetlenségnek!
Ezt a lándzsát rázza majdan a fájdalom vérengző démonjának obszidián szoborkarja!
Új élet reményével kecsegtető halálszag:
Ezt hirdeti az a véres, gyilkos lándzsa!
Csak az enyém.
Büszkén tartom magamnál.
Dagadó mellemen átfütyül a szél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése