A Vadállat
- Kinyírlak, te rohadt szemét! -ordítja képembe az ellenfelem
Nem foglalkozom pár pillanatnál tovább ezzel a rövid, ám annál értelmetlenebb kijelentéssel. Mert ugyan hogy ölhetnéd meg azt, ami már halott? Baromarcú.
Még három jól irányzott ütés a gyomrába, és földön is van. Elterült. Én pedig győztem, megint. Jól jövedelmez ez a szakma, a ketrecharc. Könnyen jött pénz. Ráadásul alapból nekem való szórakozás. Na de irány az öltöző; a fények kihunytak, a közönség meg megy beváltani a fogadócéduláit. Gyors zuhany következik ezután, ami lemossa rólam a félig alvadt vérfoltokat. A törött bordákat már kifelé jövet a helyükre ropogtattam, így ezután nem vetek meg egy szál bagót sem. A törülközőt a vállamra dobom, s irány a szekrényem. No de álljunk csak meg.
- Te ki a faszom vagy? –kérdezem az ismeretlen fickótól, aki a szekrényemmel szemközti padon üldögél.
- Jó estét. Egy üzenetet hoztam, azt mondták odafent, itt várjam meg.
Balfaszok... Már megint milyen tréfa ez? Kinek az orrát törjem el odafent ezért?...
- Fogd rövidre barátom. Egy perced van.
Remélem, van annyi esze, hogy elhúz, még mielőtt egyállagú péppé zúzom az arcát.
Útálom, ha az öltözőmben zaklatnak mindenféle hülyeségekkel.
- Csak ezt a képeslapot kell átadjam önnek.
Kezembe nyomta, a félelem legkisebb jele nélkül. Ekkor vettem észre: mindkét szeme tejfehér. Ez egy vak fickó. Basszameg, egy vakot azért mégsem fogok hülyére verni…
- Kösz haver. Na és most tünés, amíg szépen mondom.
Végigkopogtatta fehér botjával az öltöző összes terepakadályát, megmászta a lépcsőt, és eltűnt.
Hyde Park? Na, ott is rég jártam. Pedig szép hely. Főleg a csónakázó-tó.
„Egy óra múlva két hulla vár rád a Fordítva Növő Fánál… El ne késs. –Névtelen jóakaród”
Ismerem már az ilyen „névtelen jóakarókat”. Ez minden bizonnyal vagy csapda, vagy átbaszás, vagy rossz hír. Nincs kedvem ma este egyikhez sem.
Egy óra múlva megállok a Hyde Park kapujában. Felnézek a boltívekre, s szó nélkül megindulok befelé.
Két hulla. Mifasz?... Na majd kiderül.
Lassú séta a tó mellett, melynek tükrét fodrozza a megszokott Londoni eső. Padon egy csöves, újsággal takaródzik. Jó napod van, haver; ma nem lesz belőled zsákmány. Lassítok, s behúzódom egy kisebb bokor mögé. Két alak áll a fánál, egymással szemben. Egyik esernyővel, a másik kalapban. Beszélgetnek… Közelebb megyek, hátha sikerül kivennem pár szót. A kalapos rám néz, s megszólít:
- Jó estét. Te volnál a második hulla…
Bazdmeg. Ismerős ez a reszelős hang, csak nem tudom honnan. Dejavu érzés… Pedig még sose láttam a tagot. A másik viszont ismerős; az egyik helyi Tremere az, hogy a jó kurva anyját. Mit akarnak ezek tőlem?...
- Talán… -válaszolom kurtán
Nagyon laza! ;-)
VálaszTörlésVárom ám a folytatást! :-)