Végre kicsit kipihentem magam... Malkaviták napja óta folyamatosan csak pörgök mint a centrifuga, de tegnap este végre-valahára kialudhattam magam, ahogy kell. Végre.
Az agyam csiga-tempóra lassult kerekei felgyorsultak, és újra régi ütemmel kattognak.
Katt-katt... Csak úgy kattogok, mint egy óramű.
Malkavita kattogás - tisztán látó kattogás
Jaj, már megint ez a gondolat... Csak tudnám, miért szeretek. Miért szeretem Őt ennyire? Miért szeret Ő engem ennyire? Hisz szinte itt sincs, csak lélekben, gondolatban. Az én gondolataimban fészkelődik, amikor épp nem beszélünk. Szeretem Őt, és Ő szeret engem... Csoda-érzés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése