ReLAX

Lakatot nyomtam a ládára. A szív benne ragadt, el nem veszi onnan senki. Aortájából fekete cseppek sem szivárognak már, és billentyűi sem játszák már a szamárindulót. Vörös. Megint vörös. Imádom a vöröset. De az a száj! Elképesztő! Bőrkabát, ó, mennyei, mindenható bőrkabát, add nékem féltve őrzött kincsedet!

Napi Malkavita I.

"Gyermekem, hagyd csak meg a "másokat" abban a tudatban, hogy mi vagyunk az őrültek, és "mások"... Könnyebb így nekik; elfogadni vakságukat, naivitásukat és kiszolgáltatottságukat hamis realitásukban. Elég, ha MI tudjuk, mi az igazság..."

Taknyagennyelet

A tegnapi nap szava a "Taknyagennyelet" volt. A mai napra nincs megfelelő szó. Ja de... Fülgyuladás.

Gondolatok a nemzetgazdaságról...

A nemzet egy árva kisfiú, akinek az agyában fészkelnek a politikusok.

Ez a kisfiú próbál minél több cukorkával hazajuttatni a haloweeni házalásról, de a szomszédságodban levő házak évről-évre szegényebbek, ezért egyre kevesebb cukorkát osztanak szét az egyre jobban követelőző gyerekek között. Ja és évről évre több cigánygyerek is bekapcsolódik a cukorkéregetésbe, de ők nem járják ám végig a házakat, csak megvárják míg összeszedi a szegény kis árva a cukorkákat, aztán a háza előtt oda állnak elé nagy bambi szemekkel, hogy adjon cukrot, mert nekik is kell ám, őket is megillet, mert hát gyerekek. Az meg mivel jófej, ad nekik, amit aztán köszönés nélkül felzabálnak a szeme láttára, majd szakadt kis ruhájába törlik a csokis-cukros-ragacsos kezüket, majd jól kiröhögnek, és ott hagyják a picsába. És jön még persze sok másik gyerek is, az árva kistestvérei, akiknek szintén kell cukorka. Próbálja látszólag igazságosan szétosztogatni a cukorkát, miközben az agyában ott motoszkál a zsugori kapzsi önző kis geci, és suttyomban megpróbál minél többet elrejteni a ruhája zugaiban. Tudja, hogy a kis árvák szemfülesek, és minden zsebét alaposan átkutatják, ezért mindenféle olyan szabályokat hoz a cukorkaosztást illetően, mint pl. "minden zsebemet átnézhetitek, de a farzsebemet csak azok nézhetik át, akik legalább 2 fejjel alacsonyabbak nálam, de kétszer olyan nehezek, mint én, a mellényzsebemet meg csak azok, akiknek egyszerre van kukijuk és puncijuk is". Mint egy gyerek, egészen nyilvánvalóan csalja el a cukorkaosztást, és minél inkább úgy alakítja a szabályokat, hogy a kapzsi kis geci önmagának jó legyen.

-A nemzetgazdaság a Malkavita szemüvegén át

Gondolatok a világgazdaságról

 A gazdaság egy bedrogozott kurva egy hatalmas gang-bang party közepén... Ide-oda lökdösik és pakolják olyan kiéhezett kanos faszarcúak, akik semmi mást nem akarnak, csak minél nagyobb darabot megkaparintani belőle, és azt minél gusztustalanabb módon megbaszni és kihasználni. Sajnos Magyarország csak egy csopfadt karú geek a sor végén, akit max arra használnak a keményebbek, hogy a hátára állva csöcsörésszék véresre az egyre jobban elhasznált és már erősen döglődő ribancot... És persze ezt teszik úgy, hogy szemére hányják a gyengébbnek, ha nem úgy akarja kivenni a részét a buliból, hogy az a nagyoknak jó legyen. Persze hogy sokan néznek rosszallóan, mikor arrébb húzódik a geek recskázni, ahelyett hogy tartaná a vállát, hogy rá állhassanak a nagyobbak! 

-Avagy a világgazdaság a Malkavita szemével

Önmagamról

Kaotikus vagyok, de mégis rendszerezett.

Meghatározott logika alapján döntök, következetesen, praktikusan. 

Hatékonyan "vezérlem" az életem, és önmagam. 

Nem vagyok több, mint egy biológiai anyagból épült gép. 

Az agytekervényeimen elképzelhetetlenül bonyolult, folyamatosan változó és bővülő program fut. A testem, az agyam, a neuronjaim... Ez mind csak hardver. 

Nincs olyanom, hogy lélek, az öntudatom, a hitem, a gondolataim: mindez csak a program része, ami velem fejlődik amióta megfogantam.

Komplex vagyok, szóval hagyjuk...

Egy reggel...

Hősünk lelke törött tükör

Szilánkja magányban tündököl

Fakó képek - egy rémálom

Hol keressem? Nem találom…

Vágóhídon? Kövek alatt?

Árnyékomként velem halad?

Vízként csobog vízesésben?

Vagy tán ő van ott a képen?

Egyik sem az, minek látszik

Vakon bízva hajkurászik

Egy eszmét, vagy egy elvet...

Nem kap senkitől kegyelmet

Hősünk fáradt, el is fekszik

Szívében fáj, megbetegszik

Fájón remél továbbra is

Megy az élet, még ha szar is…

Majomlány

Állati kedvem van.
Újra szerelmes vagyok (magamba), és felcsaptak aszott szívem fekete lángjai.
Mert amint lennie kellett, utamba állt egy rettentő fenevad.
A gondolataim mélyéről pattant elő, és máris formálni kezdtem alakját.
Amint papírra vetettem, zöld szemeivel végigmért, megnyalta a szája szélét, és megindult felém.
Érte mozdult minden tagom, övé lett minden gondolatom. Halálos adag mérget fecskendezett a bőröm alá, ami pattanásig feszítette agyamban a hajszálereket, és oly mértékű inverz életkedvvel ajándékozott meg, hogy arra nincs megfelelő szó. Hiszen ez így nehezen felfogható...
Na de ereszkedjünk kicsit vissza a földre. Gyönyörű teremtés, kívül-belül, agyam szüleményei közül az egyik legszebb. Nagyon is el tudnám viselni, ha élne és létezne, sőt, EL AKAROM viselni! Minden percemet neki áldoznám, minden szavam, lélegzetvételem, minden egyes szívdobbanásom neki ajándékoznám.

Megszerettem azt, akit nem lehet szeretni.
Önmagam rabja lettem.

Akkor én most rossz ember vagyok?

A francba... megint nem tudtam ellenállni. 
Megint csapdába csalt a vérszopó, és Jelenlétével hatott rám...

Vadmacska

Találtam egy kiscicát, és elkezdtem felnevelni.
Igazi vadmacska.
Rétegről rétegre haladok beljebb, lassan nyúzom le elméjének rétegeit.
Véres hússal etetem, és tejjel itatom.
Nem éppen egy laktózérzékeny dög... De ez pont így a legjobb.

Féreg-címke

Gyűlöllek, te áruló féreg.
Hát nem csodálatos? :)

Kérdések által konfigurálva

Hosszú idő után újra jelentkezem!

Kicsit meghasalt a csónak, döglődik a motor, de nem baj. Rejtett indítékok betárazva, titkosítás kész, minden csatorna él, és folyik rajta a célirányos dezinformáló-folyam. Kérdések milliói várnak újrarendezésre... vagy egyáltalán arra, hogy feltegye őket valaki.
Itt van ez a kis melegszívű. Csodaszép hőkép, olyan ölelnivaló, gondos szeretetgombóc.
Mit kezdhetünk vele?
Hm.. Lássuk. Majd kiderül.

No de eltérve a témától, felteszem a kérdést:
Miként látsz te engem?
Miként értelmezed azokat a jeleket, amiket kibocsátok?
Miként értelmezed FÉLRE azokat a jeleket, amiket kibocsátok?
Miként vagy irányítható a jeleim által?

Ezek egyszerű kérdések. És válaszok is vannak. ÉN tudom a válaszokat. De te rájössz a válaszokra, mielőtt újraértelmezésre kerülne minden kérdés?...

Csuda dolog ám: A Malkaviták világnapja idén is Április elsejére esett!

A nap alábukott a horizonton. Április első napjának estéje ez.
Bújjatok hát elő menedékeitekről, testvéreim!
Halljátok ti is?
Huszonkét szólamban cseng fülünkbe a Hívás!
Zakariás és Emmácska!
Mélyben alvó öregjeink, mi mind halljuk éneketek!
Útra kelünk az éjszakában, hogy egyetlen hatalmas disszonáns szólamban köszöntsük a hold tébolyba torzult arcát!
Felszínre szívjuk a bennünk szunnyadó káoszt, és fröcskölve szórjuk szét igazságait a világban!
Ez a mi napunk!
A bolondok napja ez!
Éld át velünk Te is a tébolyt, és légy testvérünkké ezen az őrült éjszakán!...

Ez nem az aminek látszik.

Ez nem az aminek látszik.
Mert ez egy születésnapi köszöntés.
Boró barátomnak.
De tökkomolyan.
Sütni akartam neked tortát Boró... DE NEM!
Nemkapsztortát. Majd ha hazagyütté'!!!!
Na a fizikai törvényei éltessenek sokáig, és füled érjen mint a szőlő!

Angyalok márpedig nincsenek!

Angyalok márpedig nincsenek. Hiába érzed, hogy vigyáz rád valami teremtő erő, és hogy veled van valami jóságos, boldogságos valami. Valójában ez nem több, mint érzékcsalódás. Az agyad játszik veled.
Megpróbálja kipótolni azokat a réseket, amiket az érzékszerveid nem képesek. A folyton pörgő, megállíthatatlanul működő agyad, ami az ingerületekből létrehozza a hit furcsa tévképzetét.
Boldognak érzed magad? Egyszerűen csak boldog vagy. Nem valami angyali tünemény teszi ezt veled.
Szomorú vagy? Ez is csak a te agyad munkája.
Bármi történik veled, mindent csak magadnak köszönhetsz. Nincs isten, és nincsenek angyalok, akik vigyáznának rád. A szerencse egy csalfa céda, a sors pedig egy hazug szemét.
Csakis a saját démonaidra számíthatsz...

Vad hajsza

Ragnarök is coming...

Majdnem születésnap

Itt gubbasztok a bejegyzés felett, amit szülinapinak szántam.
(mert bizony ma van a születésnapom. Hurrá-hurrá. Garfield-szindróma. Nem akarok még öregebb lenni. Csak egy újabb év, amit le kell tagadnom, mikor csajozok)

Úgy gondoltam, írok, de valahogy nem megy.
Üres a fejem, szinte sajog. Szerteszét baszták a szemem. Ezt nem más tette, mint Gabriel Realitása, de úgy látszik a semmiből energiát előállítani Ő sem tudott. Fáradt vagyok. Megfárasztott az élet...

Tompa-koppan a pálca, midőn lehull az álca

Melyet, tán léha teste feste oda

Ó, biz a lét kaloda…

Bárcsak éhen vesznék már végre...

A születés fájdalmai

Holnap megtörténik. Szívszaggató fájdalom közepette fogom átlépni a küszöböt. Ingeráradat fogja fejszeként kettécsapni agyam. Félek a holnaptól. Nem akarok több holnapot.

A magyar igazság

Három nap...

Doktor Malkavita

Sokkos állapotban vagyok épp. Még alig látok, az imént ébredtem fel egy álomból. Gyereket szültem. Vagyis... segítettem szülni, és megszületni. Egyik nagyon kedves lányismerősöm volt terhes álmomban, és hozzám jött segítségért, mert hogy nincs hol szülnie, és nincs senki aki segítene neki szülni, és egyébként is, ha belehalna a szülésbe, akkor legyek én a gyerek apja, és vigyázzak a csöppségre. Elkezdődött a szülés, nekem kellett bábáskodni. A gyerek nem akart kijönni, azt hittük meghalt. Aztán a lány, mikor ez tudatosult benne, elengedte magát, sírni kezdett, a gyerek meg slutty, kicsusszant, egyenesen a kezembe, és sírni kezdett. Ahogy ott álltam az álomkép közepén... ilyen örömöt még soha nem éreztem. Belepusztultam volna, ha meghal ez a csöppség. Az járt a fejemben, vajon ki lehet az apja, és hogy miért nem én vagyok az. Vajon mi lesz ezután ezzel a gyerekkel? Mi lesz ezután a lánnyal? Mi lesz ezután velem?... Aztán a lány megmosakodott, a gyereket is megmostuk, felöltözött, felöltöztek, és kisétáltak az ajtón. A családom állt kint az utcán, sok-sok ember jövő-menő forgatagában. Szó nélkül elindult a lány a gyerekével, hogy felszálljon valami buszra. Utána kiabáltam, hogy ne menjen sehova, mert egy újszülöttet nem szabad buszon utaztatni. Visszaszaladt hozzám, gyengéden szájon csókolt, és aztán újra elindult a buszhoz. Én ekkor ültem le a lépcsőn amin addig álltam, temettem az kezembe az arcom, és sírtam fel, mint egy csecsemő. Borzasztó érzés volt erre ébredni...
Na te drága Malkavita!
Hogy bírod ki ezt az épnek semmiképp nem mondható eszeddel?...

Dobpergés

Már csak 5 nap. Dobpergés.

Visszaszámlálás

Már csak 7 nap.

Distress call

"Hamarosan megölöm magam. Ha tudod, hogy hol találsz, ne habozz felkeresni engem. Talán még segíthetsz. Talán még van visszaút a sötétségből."

Na EZ az amit én nem mondanék soha! :D

Mikor már nem szól a pacsirta éneke...

Dalban ragadt daltalan dal-
Ránk szakadt a csend, és az idő is megállt.
Kódolt vészjelzés sincs már. Csak a csend marad mozdulatlan, biztos, magától értetődő, örök hűséges társ, és jó szerető.

Tűz

Szeretek szeretni.
Téged is szeretlek, de nem mondhatom ki.
Szeretném kimondani, hogy Szeretlek, de nem teszem, mert az disszonáns volna még a dal eme korai szakaszában.
Titokban, magamban dúdolom csak, hogy te meg ne halld, de valamennyire sejtsed, hogy milyen dallam táncol elmém felszínén.
Bolondos izzás, lángolás a miénk.
Forró parázs vagyunk egymás tenyerében.
Tűz vagyunk, ami nem éget.

A múlt szerelmes foszlányai

Visszaszámlálás.
Már csak 1-2 nap
...aztán majdnem 2 hét.
Az idő telik, az idegeim pedig pattanásig feszülve várják, hogy a homlokomon át kirobbanjon az agyam, és undorító masszaként tekeredjen rá erre a szenvtelenül tespedő klaviatúrára. Lassan megnyugszom ám.
Őrült fizika kel életre. Vonzalom támad két test és két lélek közt...
Olyan erős gravitációs mezőt érzek magam előtt, amiből esélytelen kikeveredni, ha az ember egyszer a fogságába kerül. Menthetetlenül bele fogok zuhanni. Érzem.
Apránként kebelez be.
Keblére ölel, és magába fogad.
Katatón mozdulatlansággal pihenek meg lelke redőin.
Ajkával buján cirógatja bőrömet, életet lehelve haldokló szívembe.
Pulzusom az egekbe szökik, mikor az a csodás zöld mélység a mogyoróbarnával találkozik.
Megpendülnek a hárfa húrjai.
A dobok peregni kezdenek.
Kettőnk dalát még csak most kezdik el játszani, kedvesem...
Ugye együtt fogjuk énekelni a refrént?

MalKalóz

SOPA -Ez a négy egyszerű betű egészen nagy jelentőséggel bír. Hogy miért is? Mert ez az első lépcső. Az első lépcsőfokocka afelé, hogy a véleményünket belénk fojtsák, és a nyilvánosságra hozott gondolatainkat cenzúrázzák. Az akaratunkra taposnak, és kipréselik agyunkból az utolsó gennyes kis cseppjét is a káosznak. Nincs lázadás. Ennyi volt. Megölik. Lekapcsolják.
Be vannak szarva a hatalmasok és oligarchák, hogy az elnyomás alatt tartott halandók szeme felnyílik. Félnek, hogy temérdek gondolat talál gazdára, gazdatestre, és megannyi parazita mozgatta bábként törnek majd elnyomóik életére. Hozzánk hasonlóan a halandóknak is van tébolyhálója. Ez az. Maga a világháló. Másodpercek alatt tudtára adhatom a világ bármely pontján lévő társamnak, hogy itt az idő. Idő a cselekvésre. Fel kell kelni, és menni kell. A lázadó gondolatok hordozójaként kell életére törni az összes féregnek, ki felettünk áll.
Mert hiszen ők félnek tőlünk...
Félnek, hogy a zombi-apokalipszis valójában a pénzzel elnyomva tartott, hitelekkel nyomorba  ölt, éhező tömegek áradata lesz. Rettegik a forradalom szelét, a szabad piacuk, a kapitalista versenypályájuk, és az egész világrendjük összeomlását. Tudják, hogy közeledik a vég, és érzik, hogy a halandók a saját tébolyhálójuk segítségével fogják kivívni szabadságukat.
Az Internet végtelen, szabad, és csodálatos tárháza gondolataink miriádjának.

Nem tiltakozom a SOPA ellen. Inkább egyenesen szembe megyek vele! Kalóz-gúnyát öltök, szablyát ragadok, és felaprítom azt, aki az utamba áll. Nem ismerek el olyat, hogy magántulajdon.
Mindenki egyaránt, egyformán részesüljön mindenben, mit ember elérhet!
A tudás: hatalom.
Mi vagyunk az eljövendő korok hatalmasai.

Egy valamit nem értek...

Egy valamit nem értek.

Miért nem kommentel soha senki ebben a nyomorult, tébolyult, darabokra tört tükörszilánkokból épült, vértől iszamos kártyavárban?
Ennyien nem olvassák a blogot?
Vagy ennyien csak és kizárólag olvassák?
Azon is gondolkodtam már, hogy mi van akkor, ha az összes olvasóm csupán olvasni tud, de írni nem. Aztán rájöttem, hogy ez lehetetlenség, hisz akkor az oldal címét sem tudták volna beírni.
Szegény nyomorultak... Jelezhetnétek jelenléteteket. Amíg nem adtok életjelet magatokról, addig nem írok új bejegyzést.

Azt álmodtam, hogy hősök márpedig vannak

Álmodtam valamit az éjjel. Szuperhős voltam erő, gyorsaság, vagy bármilyen képesség nélkül. Volt egy csapatom, igazi szuperhősökkel, nagyszájú, ízig-vérig szuper csajokkal és csávókkal. Üldöztük a bűnt. Míg ők sorra verték agyon a nagy gonoszok csatlósait, és nyomultunk befelé az ellenség bázisára, nekem a tököm tele lett az arrogáns dumáikkal, meg a folyamatos sztereotip hősködésükkel. Ezért mielőtt elértük volna a fő-fő-fő gonoszt, én fogtam magam, és zsebbre tett kézzel elkezdtem visszafelé menni. Ez mit eredményezett? A hatalmas épületben összefutottam a főgonosz unatkozó nőjével, aki bitang jó bige volt, és kapva kapott az alkalmon, hogy végre nem csak egy agyatlan csatlós van a házban az impotens górén kívül. Elkapta a grabancom, és berángatott a hálószobájába, hogy döngessem meg. Naná hogy kaptam az alkalmon, és megadtam neki amit kell! Aztán persze folytattam utam, és távoztam.
A főgonoszt legyőzték, és börtönbe került. Azóta is folyamatosan rázza a rácsot, üvöltözik, és átkozódik.
Azt üvöltözi, hogy "Ti mocskos férgek, megfizettek még azért hogy ide juttattatok!" ?
Nem.
Az üvölti, hogy: "Te rohadék, megdugtad a feleségemet, ezért megfizetsz, csak jussak ki innen!"

Nos, ez az álom végképp ráébresztett, hogy hétköznapi hősök igenis léteznek, és én egy vagyok közülük.

Devil inszájd

Az ördög sohasem alszik, de néha részeg...

Ne!

NE szedd be azt a kurvasok gyógyszert. Ne.

Artifical

Gépi létforma. Ez a gondolat fészkelődik a fejemben. Fejlődési struktúrát látok.
Nézzük szépen sorba:
Hidrogén-Hélium. A legalapvetőbb fejlődési modell: a csillagok belsejében folyó átalakulás.
Élettelen anyagok. Szerveződnek, kapcsolódnak, létrehoznak szervetlen, majd szerves anyagokat.
Létrejön az élet. Élőlény, amely  programozva van arra, hogy éljen, alkalmazkodjon, és szaporodjon. A szaporodás folyamán, generációról generációra, végbemegy a fejlődés. FEJLŐDÉS. Nagyon fontos.
Az egysejtűből többsejtű lesz, növény, ami hasznosítja a nap energiáját. Majd a növényből komplex állatka lesz, sok-sok különálló funkcióval rendelkező sejtből álló egész, élőlény, állat. Majd ez az állat tovább fejlődik. Fejlődésének iránya a környezetének kihasználása, manipulálása. Alkalmassá válik földet túrni, ágakat mozgatni. Később eszközöket is használni kezd, GONDOLKODIK, fapálcával túrja ki zsákmányát, vagy épp kővel töri fel azt amihez a mancsa nem elég erős vagy kemény. Fejlődik. Tovább, egyre csak tovább. Végül kifejlődik az értelme, az eszközök használatával okosodik. Emberré lesz az állat, de közben továbbra is csak állat marad. Nem több. Az első gondolkodó létforma, mely komplex módon manipulálja környezetét. És fejlődik, egyre tovább, már nem a biológia útján, hanem az értelem útján. Magáévá teszi a matematikát, fizikát, kémiát. Minden alapvető ismeretet, ami a fejlődés következő lépcsőfokához szükséges. Fegyvert készít, eszközt, tárgyakat. Mesterségesen teremt élettelen életet. Így jön létre a Gép, mint új faj. Minden egyes hardware egy újabb lépcső a gépek evolúciójában. Hosszú, nagyon hosszú folyamat lesz ez, de a végén létrejön a GÉP, mint az evolúció következő lépcsője.