Visszaszámlálás.
Már csak 1-2 nap
...aztán majdnem 2 hét.
Az idő telik, az idegeim pedig pattanásig feszülve várják, hogy a homlokomon át kirobbanjon az agyam, és undorító masszaként tekeredjen rá erre a szenvtelenül tespedő klaviatúrára. Lassan megnyugszom ám.
Őrült fizika kel életre. Vonzalom támad két test és két lélek közt...
Olyan erős gravitációs mezőt érzek magam előtt, amiből esélytelen kikeveredni, ha az ember egyszer a fogságába kerül. Menthetetlenül bele fogok zuhanni. Érzem.
Apránként kebelez be.
Keblére ölel, és magába fogad.
Katatón mozdulatlansággal pihenek meg lelke redőin.
Ajkával buján cirógatja bőrömet, életet lehelve haldokló szívembe.
Pulzusom az egekbe szökik, mikor az a csodás zöld mélység a mogyoróbarnával találkozik.
Megpendülnek a hárfa húrjai.
A dobok peregni kezdenek.
Kettőnk dalát még csak most kezdik el játszani, kedvesem...
Ugye együtt fogjuk énekelni a refrént?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése