A nemzet egy árva kisfiú, akinek az agyában fészkelnek a politikusok.
Ez a kisfiú próbál minél több cukorkával hazajuttatni a haloweeni házalásról, de a szomszédságodban levő házak évről-évre szegényebbek, ezért egyre kevesebb cukorkát osztanak szét az egyre jobban követelőző gyerekek között. Ja és évről évre több cigánygyerek is bekapcsolódik a cukorkéregetésbe, de ők nem járják ám végig a házakat, csak megvárják míg összeszedi a szegény kis árva a cukorkákat, aztán a háza előtt oda állnak elé nagy bambi szemekkel, hogy adjon cukrot, mert nekik is kell ám, őket is megillet, mert hát gyerekek. Az meg mivel jófej, ad nekik, amit aztán köszönés nélkül felzabálnak a szeme láttára, majd szakadt kis ruhájába törlik a csokis-cukros-ragacsos kezüket, majd jól kiröhögnek, és ott hagyják a picsába. És jön még persze sok másik gyerek is, az árva kistestvérei, akiknek szintén kell cukorka. Próbálja látszólag igazságosan szétosztogatni a cukorkát, miközben az agyában ott motoszkál a zsugori kapzsi önző kis geci, és suttyomban megpróbál minél többet elrejteni a ruhája zugaiban. Tudja, hogy a kis árvák szemfülesek, és minden zsebét alaposan átkutatják, ezért mindenféle olyan szabályokat hoz a cukorkaosztást illetően, mint pl. "minden zsebemet átnézhetitek, de a farzsebemet csak azok nézhetik át, akik legalább 2 fejjel alacsonyabbak nálam, de kétszer olyan nehezek, mint én, a mellényzsebemet meg csak azok, akiknek egyszerre van kukijuk és puncijuk is". Mint egy gyerek, egészen nyilvánvalóan csalja el a cukorkaosztást, és minél inkább úgy alakítja a szabályokat, hogy a kapzsi kis geci önmagának jó legyen.
-A nemzetgazdaság a Malkavita szemüvegén át
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése