Lakatot nyomtam a ládára. A szív benne ragadt, el nem veszi onnan senki. Aortájából fekete cseppek sem szivárognak már, és billentyűi sem játszák már a szamárindulót. Vörös. Megint vörös. Imádom a vöröset. De az a száj! Elképesztő! Bőrkabát, ó, mennyei, mindenható bőrkabát, add nékem féltve őrzött kincsedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése