Itt gubbasztok a bejegyzés felett, amit szülinapinak szántam.
(mert bizony ma van a születésnapom. Hurrá-hurrá. Garfield-szindróma. Nem akarok még öregebb lenni. Csak egy újabb év, amit le kell tagadnom, mikor csajozok)
Úgy gondoltam, írok, de valahogy nem megy.
Üres a fejem, szinte sajog. Szerteszét baszták a szemem. Ezt nem más tette, mint Gabriel Realitása, de úgy látszik a semmiből energiát előállítani Ő sem tudott. Fáradt vagyok. Megfárasztott az élet...
Tompa-koppan a pálca, midőn lehull az álca
(mert bizony ma van a születésnapom. Hurrá-hurrá. Garfield-szindróma. Nem akarok még öregebb lenni. Csak egy újabb év, amit le kell tagadnom, mikor csajozok)
Úgy gondoltam, írok, de valahogy nem megy.
Üres a fejem, szinte sajog. Szerteszét baszták a szemem. Ezt nem más tette, mint Gabriel Realitása, de úgy látszik a semmiből energiát előállítani Ő sem tudott. Fáradt vagyok. Megfárasztott az élet...
Tompa-koppan a pálca, midőn lehull az álca
Melyet, tán léha teste feste oda
Ó, biz a lét kaloda…
Bárcsak éhen vesznék már végre...
Bárcsak éhen vesznék már végre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése