Aller-gén

Valami megcsípett ma, miközben epret szedtünk. Először csak az ujjam kezdett el fájni, égett a bőröm. Utána feldagadt, belilult, majd pár percre rá zsibbadni kezdett, szépen haladva felfelé a karomon. Miután már a vállamban is zsibbadtam, légszomj tört rám, nem kaptam levegőt, elszédültem. Jó fejek voltak Csabáék, hoztak nekem egy doboz tejet, mert hogy abban van kalcium, ami jó az allergiás reakcióra. Megittam a tejet, aztán rámtört az öklendezés, hányinger, viszont már sokkal jobban kaptam levegőt. 15-20 perc alatt elmúlt a rosszullét, elfogyott a tej, és túléltem a kis kalandot ezzel az ismeretlen rovarral, aki úgy gondolta belém fecskendezi a mérgét... Jó volna tudni, mi csípett meg, de ez már sosem derül ki...
Szóval jó napom volt.
Most már itthon vagyok, kifizették a hétvégi melót, és jóság van. :)
(Hiányzik a Meta)

Malkavitista szombat - Metasztikus andalgással

Milyen az, amikor a Malkavita leég a napon?...

Hát... elég kellemetlen.

De legalább dolgos hamukupacként végigdolgozta a délelőttöt ez a rakoncátlan Malkavita. 

Hajnal kettőkor kelve, valami ordenáré üvöltözésre, ami a Csillag térről szállingózott felfelé ide a hetedik emeletre.

Hirtelen felriadva kajak azt hittem, hogy Dii trollkodik lent az utcán, és a Mariann nevű lány (legutóbbi trollfészek buliról) röhög mellé!

Totál olyan volt...

Aztán rá kellett jönnöm, mikor kimentem az erkélyre, hogy nem.

Két redvás cigány, meg egy cigánykurva adták ki azt az agybaszó trollkodás-hangot. 

Nyilván disco-ból hazafelé menet, szétalkoholizált és agyontépett aggyal... suttyó rétiniggerek.

Ilyenkor sajnálom, hogy nincs egy távcsöves puskám. Komolyan...

Olyan laza lett volna kimenni, csőre tölteni, három golyó a három tagnak, aztán egy lightos cigi, majd vissza az ágyba és aluszka nyugisan...

No mindegy. Meló volt, az a lényeg.

Közben végig a Múzsa járt a fejemben. Olyan kis kellemes érzés... 

Mi ketten, forever and ever and ever...

Mint valami andalító bakelit-zajos muzsika egy viktoriánus szobácska félhomályba vesző nyugalmával...

Ámulatba ejtő, egyszerűen. Nem is hiszem el. Ez a lányka egy álom...

Kísértetként járja keresztül kasul lelkem sötétjét.

Szürreális képként vetülünk egymás életének vásznára.

Félelmetes. Borzasztó. Velőtrázó. Vérpezsdítő.

Ő az én saját Toreadorom!

Belépni tilos!

Sok éjjel repült el fejem felett, amíg mélyálomban pihentem.
Lemerültem, és tönkrement bennem a töltő.
Adapterem vesztve lebegtem a mélyálom kusza redői között, tartályban lebegő agy módjára lötyögtem ide-oda a tudatos és tudattalan létezés határmezsgyéjén.
Hiányzott közben a Múzsám, nagyon!
De aztán...
Álom jött, álom ment. 
Angyalok zuhantak messzire, szörnyű, pusztító robbanással csapódva be a lét ingoványába.
Halálos sugárzás terjeng a hatalmas kráter körül.
Nem mehet a közelébe az, ki élni akar.
Táblákat raktam ki: BELÉPNI TILOS! HALÁLZÓNA! 
Az angyal a pokolig zuhant, akkora volt a becsapódás ereje.
Talán elalszanak a tüzek, amit a láp határáról látni a legsötétebb éjjeleken...
Persze a végén még kimászik valami undorító, összeégett, foszló húsú angyal-zombi a kráter közepéről, miután a démonok erőszakot tettek rajta, s meggyalázták, minden lehetséges pózban.
Fujj... Az lehet ám az igazán undorító!
Inkább lerakok még néhány táblát: BELÉPNI TILOS!

Faszkivan...

Faszkivan, de tényleg. Minden amit mára terveztem, befuccsolt valaki vagy valami miatt. Ráadásul a mosógép is kiköpött 30 liter vizet a fürdő és az előszoba padlójára, amit laza 35 perc volt feltörölni. Persze az alsó szomszéd már jött fel, hogy mi történt... Faszkivan, de tényleg. Nem érdekel már az SKDT koncert sem, sőt, semmi az égegyadta világon. Nem megyek ma sehova, dögöljön meg mindenki ott ahol van. Faszkivan...

Záróra

Zárkózok. Az a tuti. Semmi kedvem nyílni most már. 
Lányom, leülhetsz; empátiából egyes.

Mint ha csak én mondtam volna...

Zseniális! :D

Románia, én így szeretlek!

Találtam az imént egy képet, amin jót mosolyogtam.
Mutatom:

No comment! :D

Dream-travel

Megérkeztem hát.
Két nap messzeség, két nap családi mulatság.
Degeszre tömtem magam étellel és itallal, hogy aranytartalékul szolgáljon az elkövetkező Szegedi koplaláshoz.
És most újra itthon, a napfény városában...
Hosszan fejtegetném, mi minden volt odahaza, de fáradt vagyok. Sok volt az utazás, meg a séta hazáig a busztól.
Első éjjel furcsa, idegen érzéssel talált meg a REM-fázis.
Álmomban boldog voltam. 
Valami ismeretlen, gyönyörűséges szőke lányt csókoltam, és boldog voltam.
Nem tudom hogy jött ez... A múzsám haját tán szőkére festette az álomvilág?
Minden bizonnyal.
Ez volt első éjjel... 
Második éjjel már degeszre zabálva forgolódtam, ezért az álom sem igazán talált rám, pedig vártam. Visszavártam.


Na de most itt vagyok. 
Megrakott zsákommal betoppantam haza, és ágynak dőltem, hogy írjak, és pihenjek.
Tehát most jön a pihenés.
Jó éjt, éjszaka teremtményei...

Nedvek és trutyik

Ilyen sem volt még, hogy teával kezdjem a napot...
No mindegy. Fura emberke vagyok.
Néha olyan nedveket adagolok magamba, amiről kevéssé elképzelhető, hogy ember meg tudja inni.
Ugyanez igaz a kajára is...
Minden kaja amit kínai jellegűre gyártok, olyan mint a hányás. Valami trutyi.

!inadnom modut ik trem ,meterezs né eD .vén naltatahdnomik A ...kilárK

?...tréim ygoH .avrí zsel avtídrof tsom zE

.modut men né tzA

...ygú kasC 

q: !takotayga za intatzsánrot nim neygel ygoH

.kilárK

 (: .teven a tze modámI

Áhh, ugyan...

Áhh, ugyan. Csak a mezei depresszió kukucskál kifelé a fejemből.
Semmi több...
De kit érdekel?
Majd elmúlik.
Mindig elmúlik...
A legszebb, hogy ez senkit nem érdekel. 
Hála az égnek! 
Nem hiányozna hogy a nyakamra járjanak vigasztalgatni. Kurvára semmi értelme nem volna.
Amíg nem szólnak hozzám, kuss van, nem baszogatnak, nem piszkálnak, nem hívnak, kérnek, utasítanak, addig minden rendben.
Csak hagyjatok nyugton. 
Semmi mást nem akarok.
Jól esik kizárni mindenkit.
Jól esik, ha kizárnak.
Jól esik, ha átráznak.
Jól esik, ha megbántanak.
Jól esik, amit leejtenek.
A gravitáció már csak ilyen...
Földhöz basz, aztán győzz felálni...


Éhes vagyok. Baromi éhes. De pszt! Ez titok.

Kópiák

Egy kópiával beszélgetek épp.
Egy olyan kópiával, aki a nővérének a kicsinyített mása.
Ejj, bizony, az a nővérke szép emlékeket idéz a régmúltból!
Az a hancúrozással töltött délután, amit örökre a titkok kamrájába száműztünk, nehogy megszóljanak minket érte... Már lassan több mint egy éve volt.
Repül az idő, szállnak a hetek és a hónapok.
Ez az ezüst-szín kópia viszont, aki hallgatja, jobban mondva olvassa hosszú rabszolgaéveim közt lecsapódott, rideg tapasztalat-nyálkával írt memoárjaim összegzését.... nos... még törékeny és rengeteg idővel rendelkezik, amit arra fordíthat, hogy hasonlóképp mohón gyűjtse be a (semmiképp sem lexikális) tudást, a tapasztalatot, mint én.
Gyűjtögethet, mint egy méhe.
Behunyt szemmel futhat bele az ember-kaktuszok erdejébe, hogy miután átvergődte magát a sűrűn, millió sebből vérezve megálljon, körülnézzen, és lássa: a sebek behegednek, és a varr, ami rajtuk képződik, kemény, szilárd védőréteg, ami megvéd az ez után jövő szúrásoktól.
A kamaszkor rohanás. Akkor kapjuk a legtöbb sebet. Minél gyorsabban rohan valaki, annál több sebet ejtenek rajta az emberek tüskéi. Ha túl lassan halad, óvatosan, akkor viszont soha nem szerzi meg azokat a sebeket, amiket kell.
A tudomány az, ha valaki képes mindig a megfelelő sebességgel haladni!
Ezt nem tudhatja persze, hisz csak amikor megáll, akkor látja meg, mennyire haladt gyorsan, mennyire sokat haladt előre a sebek szerzésében.
Én már csak kényelmesen kocogok.
Nem kell odafigyelnem a tüskékre, már nem fájnak, nem ejtenek sebet; megkeményedett már a bőröm épp eléggé. Persze vannak még puha foltok... De azokat jól elrejtve hordom, mint Achilles ínját.
Így haladok egyre lassabban, egyre fáradtabban.
A kópiák vagy szélsebesen futnak, vagy sétálnak. A legtöbb azt hiszi magáról, hogy szalad, miközben csak lassan lépked, anyuci és apuci pénztárcájától, és a biztos lét ígéretétől védve.
Ha tudnák, hogy a nyomorúság az ami felé haladnak... bizony. Miután kiképeztek titeket a társadalom hasznos, FOGYASZTÓ tagjává, páros lábbal fognak picsán rúgni a hatalom figurái: ha már eddig kényeztettünk, most itt az ideje hogy vért izzadj értünk!
Dolgozz úgy, hogy nem fizetnek meg érte.
Dolgozz úgy, hogy nincs hol, nincs elég hely.
Nyomorogni kell a futószalagoknál...
Ennyi ember már nem fér el egy ilyen kis világban.
Túl sokan vagyunk, és túl sokakat kell eltartanunk, olyanokat, akik életképtelenek, nem dolgoznak, nincs hol dolgozniuk, és kedvük sincs igazán hozzá...
Magadra ismersz?
Ha igen, akkor kurva gyorsan lődd fejbe magad, vagy akaszd fel, fojtsd vízbe, vagy bánom is én hogy csinálod, csak dögölj meg...
Nincs kedvem vért izzadni érted.
Nincs hol vért izzadnom érted.
Ördögi kör ez...
Jaj, szegény kópiák... már csak pár generáció, és vége mindennek...

Az én szívem már foglalt

Az én szívem már foglalt.
Aki beleköltözött, az tudja, hogy szeretem.
Ti pedig, halandók, sohasem fogjátok megérteni, miként nyílik szívem csontos burka...
Csakis a Múzsa volt képes megérteni. 
Ő megtalálta a bejáratot... 
Meglelte a kulcsot is...
Be is lépett...
Meg is halt odabent...
Majd feltámadt, mélyen, legbelül, Főnixmadárként.

- A sors kovácsai keményen verik üllőiket

Trollfacek a Trollfészekben

Vááháháháá!
Tegnap éjjel kalapos teadélután volt. Teaéjszaka. Trollkodás a Malkaviták hadával a laposon, tábortűz körül.
Teáztunk.
Őrület volt.
Remélem a túlparton a brujah-k nem rágtak be ránk nagyon, mikor válaszoltunk az üvöltéseikre...
Pedig mondtuk, hogy ússzanak át, ha mernek.
Nem mertek.
Csalódottak voltunk, de vidámak.
Aztán persze rendőr sem jött.
Nem került sor hivatalos közeggel való találkozásra;
Nem volt közeg-ellenállás. ;D Trolololoooo

ELJÖTT A GYEHENNA!!! Ahogy megjósoltuk...

És ím hát, testvéreim a vérben, láthatjátok; eljövendett a Gyehenna kora!
Ahogy Zakariás bácsi megjövendölte, mindenkori nagy prófétánk, az öreg, kit mindkét szemére vaknak képzeltetek: 
"Eljövend majd az idő, mikor a csecsek nem úgy ringnak, mint rég, s a sötétség angyalának fantazmáktól sikamlós kebelén nem talál többé megnyugvást Konrád, a keresztes..."
Nem jutok szavakhoz. Nem várt érzés a várt bekövetkezte...


Pedig nem is rólam van szó, csak a legjobb barátaimról...


Ha Te, halandó olvasó, ghoul avagy kehely, nem értenéd, mit jelent mindez, nézz utána itt:
http://malkavitakincseslada.blogspot.com/2011/03/gyehenna.html

Pedig olyan gyönyörű pár voltak... :/

Csakazértsem!

Csakazértsemírokbejegyzést!
...ugye milyen paradoxon?
Fú.
Totál kész vagyok.
Nem is írok bejegyzést. Komolyan.
Csakazértsem.
Pedig hullára kimelóztam magam, meg le is égettem a nyakam, de akkor sem...
Csakazértsem.
Elmesélném, milyen volt részt venni egy mezőgazdasági génmanipulálási kísérletben, de nem fogom.
Csakazértsem.
Azt is elmondhatnám, milyen jó az új lakótárssal együtt lakni, de nem, nem mondom el.
Csakazértsem.
Rebegnék ódákat gyönyörűségesen szerelmesen gyötrődő lelki állapotomról, de nem.
Csakazértsem.
És még egyszer Csakazértsem.

Hunyorog a nap, amikor lenéz rám?...

Nosztalgia, avagy az emlékezés országútjának őrült kamionosa

Nosztalgikus hangulatba kerültem. Jelent ez valamit?

Tegnap este gondoltam egyet, és betuszkoltam Apollón mágikus zenedobozába fél marék Ossian-t, és két marék Pokolgép-et. Éjjel végig ezek mentek a fülesben, minek hála álmom nem volt valami nyugalmas, ám annál ingerdúsabbra sikeredett. 

A káosz prófétája már csak ilyen. 

Tóbiás, te vén piás, merre csavarogsz?

Most is épp Ossian szól. Nem tudom megmagyarázni miért..

"Nincs logikád, de felnéznek rád, Megáll az ész de én megyek tovább..."

Hjajj... 

Furcsa. Először 14-15 évesen hallgattam ezt a muzsikát. Lenyűgöző volt, magával ragadó minden egyes hang és mondat. Most is lenyűgözött egy-két szófordulat... Zseniális szövegek vannak elrejtve ezekben a zenékben.

"Mondd el a hűséged mennyit ér

Életet adnál az életért
Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért
Mennyit adsz a szerelemért,
a becsületért,
a hűségért?..."

"Ostoba, vérszomjas diktátorok. 

Hatalom-ittasult vadállatok. 

Pusztító háborúk, szörnyûségek. 

Szegénység, járványok, éhínségek. 

Veszélyes zóna, vad bolygó

Vér-eső és Könny-folyó

A Terror, a Téboly testet ölt

Ég óvjon meg, jó öreg föld..."

"Ha átvernek, nincs játékszabály, akármit tehetsz, piszkosul fáj..."

"A divat szülte őket, 

Futószalag amin készülnek

Éjjel és nappal nyomatva, 

Beledöngölik az agyamba

Ezt hallom minden nap, 

Az undor úgy fojtogat

Torkig vagyok réges rég

Betelt a pohár!

Meddig nyomul, meddig még

A sok hazug műanyag "sztár"?

Nincs többé Rossz, és nincs Jó
A bűvös szó a könnyen eladható
Háttérben Dörzsölt Fejek

Pénzt zsebelnek, és csak nevetnek..."

Durva belegondolni, hogy VAGY ez a zene határozta meg a mára kialakult értékrendjeimet és személyiségemet, VAGY az értékrendemhez tökéletesen illett már akkor is, amiket a szövegeiben rejtett, és ezért döntött úgy személyem, hogy kedvencei közé sorolja. Bármelyik is, az biztos, hogy most nosztalgikus hangulatot teremt 10 év távlatából.

Váltsunk.

Most jöjjön a Pokolgép!

Hm... Best of régi gép, 1995-ből... a kedvenc albumom.

Furcsa újra hallani. És az is furcsa, hogy hiányzik egy-egy agyonhallgatott, jellegzetes recsegés, hiba, amik a másolt kazettán anno ott voltak... Apollón, a Művész hangja... Öreg barátom, malkavita antitribuk gyöngye...

Nosztalgia ez a javából. Random jutnak eszembe emlékek az elmúlt 10 évből. Pedig nem is vagyok olyan öreg... 

Még alig éltem negyedszáz évet!

Épp elég idő ahhoz, hogy sok barátot elveszítsen az ember. 

Épp elég idő, hogy magára maradjon.

Nekem valamiért ez nem sikerült.

Minduntalan jönnek a barátok. 

JÓ barátok, akikre büszke vagyok; Sul'Vaex, Isair, Ugluk, Starla, csak hogy a kemény magot említsem...

No de félre az újkori nosztalgiával! 

Tütűűűű!!! 

Jönnek a régi idők rozzant emlékei, rozsdától és mocsoktól takarva!

Őrült kamionosként száguld keresztül egy-egy dal az idegpályáimon. 

Mélyen belém égett dalok...

"Tökfej nem leszek, van belõle elég!
Mondd mi lesz velem, ha mindegy nekem
Ha nem érdekel, hogy milyen szerep vár
Mi lesz velem?
Nem! és még egyszer Nem!
Annyit mondok Nem!
Kimondatlanul is érezned kell
Érezned kell..."

"Vadnak születtünk, az utca nevelt

Senki nem vigyázott ránk

A beton házak között nem várnak csodák

Így lettünk mi megátkozott nemzedék...

Soha nem láthattál könnyet a szemünkben

Ha volt is, észre sem vetted

Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást

Így lettünk mi megátkozott nemzedék..."

"Kár minden szó
Nekem így is jó
Egyedül élem az életem
Idegen tőlem a félelem
Szabadon élek mindig hajt a vér..."

"Hajtod a nőket és hajszolod a pénzt
A szíved nehéz az öklöd sokszor kemény
Ilyennek születtél
A szolgasorsot te nem viseled el
Padlón vagy de mégis szállni szeretnél
Ilyennek születtél
Kilógsz a sorból máshogyan élsz
Más világban élsz
Sorsod az enyém, kevés a remény
Nincs aki szeret, nincs akit szeress..." 

Még jó, hogy van kit szeressek...

Áhh... vége. Ennyi volt a nosztalgia. 

Ez az őrült kamion elrobogott. 

Porzik utána az út.

Piszkosul könnyezik tőle a szemem...

Éljen Május elseje, a munka... áhh... hagyjuk...

Mi a frászfenét lehet ünnepelni a munkán? 
Azon kívül, hogy örülj ha van, mert máskülönben éhen döglesz...
Mindegy.
Örüljünk, és ünnepeljünk, hogy gigantikus cégbirodalmak és bankhálózatok éhkoppon tartott rabszolgái lehetünk. Vivát!
Megint el volna kúrva egy nap, hacsak nem lenne a Múzsa...
A Múzsám mindig mosolyt tud csalni az arcomra.
A Múzsa szeret, és én is szeretem őt.
A Múzsa zseniális találmány.
Skizofrénia a javából!