A múltat lerázhatjuk, de a múlt nem
ráz le minket
Ez jár a fejemben midőn kitekintek
Az ablakon, mely elzár a kinti
világtól
Pár lépésre járok egy újabb
haláltól
Megfeketedett körmeimet tintába
mártom megint
Lassan vezetem a vonalakat, de erre
csak legyint
Aki látja, ha van tán olyan még
Vagy egyedül vagyok, réges-rég…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése