Méregzöld
szemek szúrják
Keresztül
magukat koponyámon
Látóidegeimnél
fogva, dermedten állok
Csak;
mint egy ostoba…
Miért
nézel így?
Mit
látsz bennem, mondd?
Halálom
órája ez?
Tőled
lennék bolond?
Fogva
tart a kígyó tekintete
Szinte
már roppan a csont
Körém
fonta magát
„Nézz
reám” - ennyit mond
Alakja
formálódik; tekergőzni kezd
Karját
nyakam köré fonja, többé már nem ereszt
Aztán
lassan, kecsesen megcsókol…
Ontja
mérgét bőrömön át, vég nélkül
S
e gyilkos oldat végül a szívembe hatol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése