Járja a tébolyhálót egyáltalán még valaki?

A múltat lerázhatjuk, de a múlt nem ráz le minket

Ez jár a fejemben midőn kitekintek

Az ablakon, mely elzár a kinti világtól

Pár lépésre járok egy újabb haláltól

Megfeketedett körmeimet tintába mártom megint

Lassan vezetem a vonalakat, de erre csak legyint

Aki látja, ha van tán olyan még

Vagy egyedül vagyok, réges-rég…?

Ölelés

Méregzöld szemek szúrják

Keresztül magukat koponyámon

Látóidegeimnél fogva, dermedten állok

Csak; mint egy ostoba…

Miért nézel így?

Mit látsz bennem, mondd?

Halálom órája ez?

Tőled lennék bolond?

Fogva tart a kígyó tekintete

Szinte már roppan a csont

Körém fonta magát

„Nézz reám” - ennyit mond

Alakja formálódik; tekergőzni kezd

Karját nyakam köré fonja, többé már nem ereszt

Aztán lassan, kecsesen megcsókol…

Ontja mérgét bőrömön át, vég nélkül

S e gyilkos oldat végül a szívembe hatol