Ez nem az aminek látszik.

Ez nem az aminek látszik.
Mert ez egy születésnapi köszöntés.
Boró barátomnak.
De tökkomolyan.
Sütni akartam neked tortát Boró... DE NEM!
Nemkapsztortát. Majd ha hazagyütté'!!!!
Na a fizikai törvényei éltessenek sokáig, és füled érjen mint a szőlő!

Angyalok márpedig nincsenek!

Angyalok márpedig nincsenek. Hiába érzed, hogy vigyáz rád valami teremtő erő, és hogy veled van valami jóságos, boldogságos valami. Valójában ez nem több, mint érzékcsalódás. Az agyad játszik veled.
Megpróbálja kipótolni azokat a réseket, amiket az érzékszerveid nem képesek. A folyton pörgő, megállíthatatlanul működő agyad, ami az ingerületekből létrehozza a hit furcsa tévképzetét.
Boldognak érzed magad? Egyszerűen csak boldog vagy. Nem valami angyali tünemény teszi ezt veled.
Szomorú vagy? Ez is csak a te agyad munkája.
Bármi történik veled, mindent csak magadnak köszönhetsz. Nincs isten, és nincsenek angyalok, akik vigyáznának rád. A szerencse egy csalfa céda, a sors pedig egy hazug szemét.
Csakis a saját démonaidra számíthatsz...

Vad hajsza

Ragnarök is coming...

Majdnem születésnap

Itt gubbasztok a bejegyzés felett, amit szülinapinak szántam.
(mert bizony ma van a születésnapom. Hurrá-hurrá. Garfield-szindróma. Nem akarok még öregebb lenni. Csak egy újabb év, amit le kell tagadnom, mikor csajozok)

Úgy gondoltam, írok, de valahogy nem megy.
Üres a fejem, szinte sajog. Szerteszét baszták a szemem. Ezt nem más tette, mint Gabriel Realitása, de úgy látszik a semmiből energiát előállítani Ő sem tudott. Fáradt vagyok. Megfárasztott az élet...

Tompa-koppan a pálca, midőn lehull az álca

Melyet, tán léha teste feste oda

Ó, biz a lét kaloda…

Bárcsak éhen vesznék már végre...

A születés fájdalmai

Holnap megtörténik. Szívszaggató fájdalom közepette fogom átlépni a küszöböt. Ingeráradat fogja fejszeként kettécsapni agyam. Félek a holnaptól. Nem akarok több holnapot.

A magyar igazság

Három nap...

Doktor Malkavita

Sokkos állapotban vagyok épp. Még alig látok, az imént ébredtem fel egy álomból. Gyereket szültem. Vagyis... segítettem szülni, és megszületni. Egyik nagyon kedves lányismerősöm volt terhes álmomban, és hozzám jött segítségért, mert hogy nincs hol szülnie, és nincs senki aki segítene neki szülni, és egyébként is, ha belehalna a szülésbe, akkor legyek én a gyerek apja, és vigyázzak a csöppségre. Elkezdődött a szülés, nekem kellett bábáskodni. A gyerek nem akart kijönni, azt hittük meghalt. Aztán a lány, mikor ez tudatosult benne, elengedte magát, sírni kezdett, a gyerek meg slutty, kicsusszant, egyenesen a kezembe, és sírni kezdett. Ahogy ott álltam az álomkép közepén... ilyen örömöt még soha nem éreztem. Belepusztultam volna, ha meghal ez a csöppség. Az járt a fejemben, vajon ki lehet az apja, és hogy miért nem én vagyok az. Vajon mi lesz ezután ezzel a gyerekkel? Mi lesz ezután a lánnyal? Mi lesz ezután velem?... Aztán a lány megmosakodott, a gyereket is megmostuk, felöltözött, felöltöztek, és kisétáltak az ajtón. A családom állt kint az utcán, sok-sok ember jövő-menő forgatagában. Szó nélkül elindult a lány a gyerekével, hogy felszálljon valami buszra. Utána kiabáltam, hogy ne menjen sehova, mert egy újszülöttet nem szabad buszon utaztatni. Visszaszaladt hozzám, gyengéden szájon csókolt, és aztán újra elindult a buszhoz. Én ekkor ültem le a lépcsőn amin addig álltam, temettem az kezembe az arcom, és sírtam fel, mint egy csecsemő. Borzasztó érzés volt erre ébredni...
Na te drága Malkavita!
Hogy bírod ki ezt az épnek semmiképp nem mondható eszeddel?...

Dobpergés

Már csak 5 nap. Dobpergés.

Visszaszámlálás

Már csak 7 nap.

Distress call

"Hamarosan megölöm magam. Ha tudod, hogy hol találsz, ne habozz felkeresni engem. Talán még segíthetsz. Talán még van visszaút a sötétségből."

Na EZ az amit én nem mondanék soha! :D