Szeretek szeretni.
Téged is szeretlek, de nem mondhatom ki.
Szeretném kimondani, hogy Szeretlek, de nem teszem, mert az disszonáns volna még a dal eme korai szakaszában.
Titokban, magamban dúdolom csak, hogy te meg ne halld, de valamennyire sejtsed, hogy milyen dallam táncol elmém felszínén.
Bolondos izzás, lángolás a miénk.
Forró parázs vagyunk egymás tenyerében.
Tűz vagyunk, ami nem éget.
2012. január 29., vasárnap
2012. január 25., szerda
A múlt szerelmes foszlányai
Visszaszámlálás.
Már csak 1-2 nap
...aztán majdnem 2 hét.
Az idő telik, az idegeim pedig pattanásig feszülve várják, hogy a homlokomon át kirobbanjon az agyam, és undorító masszaként tekeredjen rá erre a szenvtelenül tespedő klaviatúrára. Lassan megnyugszom ám.
Őrült fizika kel életre. Vonzalom támad két test és két lélek közt...
Olyan erős gravitációs mezőt érzek magam előtt, amiből esélytelen kikeveredni, ha az ember egyszer a fogságába kerül. Menthetetlenül bele fogok zuhanni. Érzem.
Apránként kebelez be.
Keblére ölel, és magába fogad.
Katatón mozdulatlansággal pihenek meg lelke redőin.
Ajkával buján cirógatja bőrömet, életet lehelve haldokló szívembe.
Pulzusom az egekbe szökik, mikor az a csodás zöld mélység a mogyoróbarnával találkozik.
Megpendülnek a hárfa húrjai.
A dobok peregni kezdenek.
Kettőnk dalát még csak most kezdik el játszani, kedvesem...
Ugye együtt fogjuk énekelni a refrént?
Már csak 1-2 nap
...aztán majdnem 2 hét.
Az idő telik, az idegeim pedig pattanásig feszülve várják, hogy a homlokomon át kirobbanjon az agyam, és undorító masszaként tekeredjen rá erre a szenvtelenül tespedő klaviatúrára. Lassan megnyugszom ám.
Őrült fizika kel életre. Vonzalom támad két test és két lélek közt...
Olyan erős gravitációs mezőt érzek magam előtt, amiből esélytelen kikeveredni, ha az ember egyszer a fogságába kerül. Menthetetlenül bele fogok zuhanni. Érzem.
Apránként kebelez be.
Keblére ölel, és magába fogad.
Katatón mozdulatlansággal pihenek meg lelke redőin.
Ajkával buján cirógatja bőrömet, életet lehelve haldokló szívembe.
Pulzusom az egekbe szökik, mikor az a csodás zöld mélység a mogyoróbarnával találkozik.
Megpendülnek a hárfa húrjai.
A dobok peregni kezdenek.
Kettőnk dalát még csak most kezdik el játszani, kedvesem...
Ugye együtt fogjuk énekelni a refrént?
2012. január 18., szerda
MalKalóz
SOPA -Ez a négy egyszerű betű egészen nagy jelentőséggel bír. Hogy miért is? Mert ez az első lépcső. Az első lépcsőfokocka afelé, hogy a véleményünket belénk fojtsák, és a nyilvánosságra hozott gondolatainkat cenzúrázzák. Az akaratunkra taposnak, és kipréselik agyunkból az utolsó gennyes kis cseppjét is a káosznak. Nincs lázadás. Ennyi volt. Megölik. Lekapcsolják.
Be vannak szarva a hatalmasok és oligarchák, hogy az elnyomás alatt tartott halandók szeme felnyílik. Félnek, hogy temérdek gondolat talál gazdára, gazdatestre, és megannyi parazita mozgatta bábként törnek majd elnyomóik életére. Hozzánk hasonlóan a halandóknak is van tébolyhálója. Ez az. Maga a világháló. Másodpercek alatt tudtára adhatom a világ bármely pontján lévő társamnak, hogy itt az idő. Idő a cselekvésre. Fel kell kelni, és menni kell. A lázadó gondolatok hordozójaként kell életére törni az összes féregnek, ki felettünk áll.
Mert hiszen ők félnek tőlünk...
Félnek, hogy a zombi-apokalipszis valójában a pénzzel elnyomva tartott, hitelekkel nyomorba ölt, éhező tömegek áradata lesz. Rettegik a forradalom szelét, a szabad piacuk, a kapitalista versenypályájuk, és az egész világrendjük összeomlását. Tudják, hogy közeledik a vég, és érzik, hogy a halandók a saját tébolyhálójuk segítségével fogják kivívni szabadságukat.
Az Internet végtelen, szabad, és csodálatos tárháza gondolataink miriádjának.
Nem tiltakozom a SOPA ellen. Inkább egyenesen szembe megyek vele! Kalóz-gúnyát öltök, szablyát ragadok, és felaprítom azt, aki az utamba áll. Nem ismerek el olyat, hogy magántulajdon.
Mindenki egyaránt, egyformán részesüljön mindenben, mit ember elérhet!
A tudás: hatalom.
Mi vagyunk az eljövendő korok hatalmasai.
Be vannak szarva a hatalmasok és oligarchák, hogy az elnyomás alatt tartott halandók szeme felnyílik. Félnek, hogy temérdek gondolat talál gazdára, gazdatestre, és megannyi parazita mozgatta bábként törnek majd elnyomóik életére. Hozzánk hasonlóan a halandóknak is van tébolyhálója. Ez az. Maga a világháló. Másodpercek alatt tudtára adhatom a világ bármely pontján lévő társamnak, hogy itt az idő. Idő a cselekvésre. Fel kell kelni, és menni kell. A lázadó gondolatok hordozójaként kell életére törni az összes féregnek, ki felettünk áll.
Mert hiszen ők félnek tőlünk...
Félnek, hogy a zombi-apokalipszis valójában a pénzzel elnyomva tartott, hitelekkel nyomorba ölt, éhező tömegek áradata lesz. Rettegik a forradalom szelét, a szabad piacuk, a kapitalista versenypályájuk, és az egész világrendjük összeomlását. Tudják, hogy közeledik a vég, és érzik, hogy a halandók a saját tébolyhálójuk segítségével fogják kivívni szabadságukat.
Az Internet végtelen, szabad, és csodálatos tárháza gondolataink miriádjának.
Nem tiltakozom a SOPA ellen. Inkább egyenesen szembe megyek vele! Kalóz-gúnyát öltök, szablyát ragadok, és felaprítom azt, aki az utamba áll. Nem ismerek el olyat, hogy magántulajdon.
Mindenki egyaránt, egyformán részesüljön mindenben, mit ember elérhet!
A tudás: hatalom.
Mi vagyunk az eljövendő korok hatalmasai.
2012. január 12., csütörtök
Egy valamit nem értek...
Egy valamit nem értek.
Miért nem kommentel soha senki ebben a nyomorult, tébolyult, darabokra tört tükörszilánkokból épült, vértől iszamos kártyavárban?
Ennyien nem olvassák a blogot?
Vagy ennyien csak és kizárólag olvassák?
Azon is gondolkodtam már, hogy mi van akkor, ha az összes olvasóm csupán olvasni tud, de írni nem. Aztán rájöttem, hogy ez lehetetlenség, hisz akkor az oldal címét sem tudták volna beírni.
Szegény nyomorultak... Jelezhetnétek jelenléteteket. Amíg nem adtok életjelet magatokról, addig nem írok új bejegyzést.
Miért nem kommentel soha senki ebben a nyomorult, tébolyult, darabokra tört tükörszilánkokból épült, vértől iszamos kártyavárban?
Ennyien nem olvassák a blogot?
Vagy ennyien csak és kizárólag olvassák?
Azon is gondolkodtam már, hogy mi van akkor, ha az összes olvasóm csupán olvasni tud, de írni nem. Aztán rájöttem, hogy ez lehetetlenség, hisz akkor az oldal címét sem tudták volna beírni.
Szegény nyomorultak... Jelezhetnétek jelenléteteket. Amíg nem adtok életjelet magatokról, addig nem írok új bejegyzést.
2012. január 11., szerda
Azt álmodtam, hogy hősök márpedig vannak
Álmodtam valamit az éjjel. Szuperhős voltam erő, gyorsaság, vagy bármilyen képesség nélkül. Volt egy csapatom, igazi szuperhősökkel, nagyszájú, ízig-vérig szuper csajokkal és csávókkal. Üldöztük a bűnt. Míg ők sorra verték agyon a nagy gonoszok csatlósait, és nyomultunk befelé az ellenség bázisára, nekem a tököm tele lett az arrogáns dumáikkal, meg a folyamatos sztereotip hősködésükkel. Ezért mielőtt elértük volna a fő-fő-fő gonoszt, én fogtam magam, és zsebbre tett kézzel elkezdtem visszafelé menni. Ez mit eredményezett? A hatalmas épületben összefutottam a főgonosz unatkozó nőjével, aki bitang jó bige volt, és kapva kapott az alkalmon, hogy végre nem csak egy agyatlan csatlós van a házban az impotens górén kívül. Elkapta a grabancom, és berángatott a hálószobájába, hogy döngessem meg. Naná hogy kaptam az alkalmon, és megadtam neki amit kell! Aztán persze folytattam utam, és távoztam.
A főgonoszt legyőzték, és börtönbe került. Azóta is folyamatosan rázza a rácsot, üvöltözik, és átkozódik.
Azt üvöltözi, hogy "Ti mocskos férgek, megfizettek még azért hogy ide juttattatok!" ?
Nem.
Az üvölti, hogy: "Te rohadék, megdugtad a feleségemet, ezért megfizetsz, csak jussak ki innen!"
Nos, ez az álom végképp ráébresztett, hogy hétköznapi hősök igenis léteznek, és én egy vagyok közülük.
A főgonoszt legyőzték, és börtönbe került. Azóta is folyamatosan rázza a rácsot, üvöltözik, és átkozódik.
Azt üvöltözi, hogy "Ti mocskos férgek, megfizettek még azért hogy ide juttattatok!" ?
Nem.
Az üvölti, hogy: "Te rohadék, megdugtad a feleségemet, ezért megfizetsz, csak jussak ki innen!"
Nos, ez az álom végképp ráébresztett, hogy hétköznapi hősök igenis léteznek, és én egy vagyok közülük.
2012. január 7., szombat
2012. január 4., szerda
Artifical
Gépi létforma. Ez a gondolat fészkelődik a fejemben. Fejlődési struktúrát látok.
Nézzük szépen sorba:
Hidrogén-Hélium. A legalapvetőbb fejlődési modell: a csillagok belsejében folyó átalakulás.
Élettelen anyagok. Szerveződnek, kapcsolódnak, létrehoznak szervetlen, majd szerves anyagokat.
Létrejön az élet. Élőlény, amely programozva van arra, hogy éljen, alkalmazkodjon, és szaporodjon. A szaporodás folyamán, generációról generációra, végbemegy a fejlődés. FEJLŐDÉS. Nagyon fontos.
Az egysejtűből többsejtű lesz, növény, ami hasznosítja a nap energiáját. Majd a növényből komplex állatka lesz, sok-sok különálló funkcióval rendelkező sejtből álló egész, élőlény, állat. Majd ez az állat tovább fejlődik. Fejlődésének iránya a környezetének kihasználása, manipulálása. Alkalmassá válik földet túrni, ágakat mozgatni. Később eszközöket is használni kezd, GONDOLKODIK, fapálcával túrja ki zsákmányát, vagy épp kővel töri fel azt amihez a mancsa nem elég erős vagy kemény. Fejlődik. Tovább, egyre csak tovább. Végül kifejlődik az értelme, az eszközök használatával okosodik. Emberré lesz az állat, de közben továbbra is csak állat marad. Nem több. Az első gondolkodó létforma, mely komplex módon manipulálja környezetét. És fejlődik, egyre tovább, már nem a biológia útján, hanem az értelem útján. Magáévá teszi a matematikát, fizikát, kémiát. Minden alapvető ismeretet, ami a fejlődés következő lépcsőfokához szükséges. Fegyvert készít, eszközt, tárgyakat. Mesterségesen teremt élettelen életet. Így jön létre a Gép, mint új faj. Minden egyes hardware egy újabb lépcső a gépek evolúciójában. Hosszú, nagyon hosszú folyamat lesz ez, de a végén létrejön a GÉP, mint az evolúció következő lépcsője.
Nézzük szépen sorba:
Hidrogén-Hélium. A legalapvetőbb fejlődési modell: a csillagok belsejében folyó átalakulás.
Élettelen anyagok. Szerveződnek, kapcsolódnak, létrehoznak szervetlen, majd szerves anyagokat.
Létrejön az élet. Élőlény, amely programozva van arra, hogy éljen, alkalmazkodjon, és szaporodjon. A szaporodás folyamán, generációról generációra, végbemegy a fejlődés. FEJLŐDÉS. Nagyon fontos.
Az egysejtűből többsejtű lesz, növény, ami hasznosítja a nap energiáját. Majd a növényből komplex állatka lesz, sok-sok különálló funkcióval rendelkező sejtből álló egész, élőlény, állat. Majd ez az állat tovább fejlődik. Fejlődésének iránya a környezetének kihasználása, manipulálása. Alkalmassá válik földet túrni, ágakat mozgatni. Később eszközöket is használni kezd, GONDOLKODIK, fapálcával túrja ki zsákmányát, vagy épp kővel töri fel azt amihez a mancsa nem elég erős vagy kemény. Fejlődik. Tovább, egyre csak tovább. Végül kifejlődik az értelme, az eszközök használatával okosodik. Emberré lesz az állat, de közben továbbra is csak állat marad. Nem több. Az első gondolkodó létforma, mely komplex módon manipulálja környezetét. És fejlődik, egyre tovább, már nem a biológia útján, hanem az értelem útján. Magáévá teszi a matematikát, fizikát, kémiát. Minden alapvető ismeretet, ami a fejlődés következő lépcsőfokához szükséges. Fegyvert készít, eszközt, tárgyakat. Mesterségesen teremt élettelen életet. Így jön létre a Gép, mint új faj. Minden egyes hardware egy újabb lépcső a gépek evolúciójában. Hosszú, nagyon hosszú folyamat lesz ez, de a végén létrejön a GÉP, mint az evolúció következő lépcsője.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)