Pomogács-gyár

Egy, azaz egy darab pomogács gördült le a futószalagról a minap. Azaz ma. Meg tegnap. Meg az előtt is már gyártás alatt állt, de ma teljessé vált eddig képlékeny, áttetszőnek tűnő struktúrája. Alkatrészei nyikorogva életre keltek, fények gyúltak ki agyában, majd öntudatára ébredt.
Pomogács vagyok.
Hirtelen minden világossá vált, mert felkapcsoltam a villanyt. Ez a lény valami hihetetlenül különleges kis akármicsoda. Nem tudom, még mit fogok vele kezdeni a jövőben, meg hogy egyáltalán betölti-e majd a neki szánt funkciót, de tény, hogy jól sikerült darab, és alkalmas ellátni feladatát.
Megpiszkálgatom itt-ott, minden apró alkatrészét alaposan letesztelem, és ha beválik, akkor akcióba léphet, háháá!
Úgy érzem magam, mint egy őrült tudós. De... hát az is vagyok, nem?
Igen. Őrült az vagyok. De hogy tudós?
Dehogy.
ÉN CSAK EGY KURVA MACSKA VAGYOK, NEM EGY KIBASZOTT TUDÓS!...
Na.
Nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, továbbra is maradok az a hülye aki vagyok, csak épp... most már van kit szelídíteni.
Nem kell mindenféle nyünyügékkel meg pöszmögökkel helyettesíteni a tisztes pomogácsnak fenntartott helyet.
Azt hiszem, jól döntöttem, mikor a pomogács-szelídítő szakmát választottam.
Malkavita kiszáll.
Adás vége...

Óda a lustasághoz, és a nagy büdös terpeszkedő nyomorult világhoz...

Zárlatos lett az ékszíj az agyamban. Komolyan. Kilökődött minden biztosítékom, lefagytak a diódáim, kipattogtak a tranzisztoraim, és megbokrosodott a kisagyam.
Avagy... Jól vagyok, mint a szar.

Olyan szinten rám telepedett a csalódottság, elveszettség, magányosság frusztráló madárkája, hogy arra nincs megfelelő szó, de ha volna is, akkor azt is sokszorosan ragozva kellene leírnom. 

Na de hogy rám telepedett, az enyhén alulértékelt felülvizsgálása a helyzetnek! 

Bazdmeg ez fészket is rakott, és a fiókái egy komplett kolóniát telepítettek rám.
Nyomorult, gyilkos, marcangoló semmiség.
Köszönöm, jól vagyok, látszólag minden rendben... A FASZT! Semmi sincs rendben. Elegem van az emberekből, a világból, és mindenből, ami körülvesz. Elegem van a szőrszálhasogató faszságaitokból, a hisztijeitekből, a ignoráns, önelégült, beképzelt bikaszar dumákból (BULLSHIT! Azt hiszem ezt mindenki érti...)
Lassan darabokra török. Nincs már se erőm, se motivációm, hogy a kedvében járjak néhány embernek.
Messze vagyok azoktól, akikhez közel szeretnék lenni, és közel van, akit gyűlölök...
Könyörgöm, dögöljetek meg, vagy öljetek már meg végre!
Valaki vessen véget a szenvedéseimnek... én lusta vagyok kivitelezni.

Jim Morrison egyik verse jutott eszembe: 

Megalázva

Köszönöm Uram, hogy

nem ismerjük szándékaidat.

Mindannyiunkat vakká tettél.

Remény nélkül, élve eltemettél

gigantikus csapdádba.

Élek és haldoklom.

Remélem, te azért jól 

szórakozol!

Köszönöm uram, és bocs, de én nem hiszek benned. Csak mint képzeletbeli, emberek által kitalált lényt ismerlek el. Remélem nincs harag! Most pedig ha nem haragszol elmerülök az emberi lét mindennapi fájdalmában...

MEG A NAGY FASZT! MINDEN RENDBEN VAN! :D
Látnod kellett volna a fejed, miközben ezt a depis szart olvastad xD

Meg kell tanulni disznót vágni fűrészgéppel...

Adott egy hentes. Szép nagy darab, gyilkos tekintetű, sorozatgyilkos forma. Amúgy tök átlagos fickó, de most desznyóvágásra hívták, hogy segítsen levágni és beaprítani egy malacot.
Namármost, ez a hentes amúgy teljesen ártalmatlan, tanult henteskedni (ezt fontos kijelenteni), és fel tudja darabolni a cucut, a gazda igényei szerint. Kérdem én, ilyenkor ki lehet jelenteni, hogy a hentes tud disznót vágni? Vagy a hentes maximum csak TANULT disznót vágni, és nem tud, mert mindig lehet jobban tudni, de az sem tudás, csak maximum jobban megtanult desznyót vágni.
Figyelem! Az első kijelentés, miszerint a hentes TUD, és nem TANULT, sértő a disznó, a hentesbárd, és a hurkatöltő számára is!
Na, aki ezt a gondolatmenetet nekem megmagyarázza, az kap egy ingyen belépőt a Malkaviták báljára.

Másik meg, hogy adott egy asztalos. Barátságos, bajszos emberke. Van neki kis műhelye, esztergapad, meg mindenféle szerszámok. Egyszer éppen széket készít, merthogy nincsenek elég nagy fadarabjai, hogy asztalt csináljon. Aztán úgy gondolja, hogy már miért ne használja a nagy fűrészt, amit az asztallap kivágásához szokott használni, hogy elkészítse a szék támláját? Na persze hogy a nagy fűrésszel, hisz épp nincs célszerszám, ugyanis az kölcsön lett adva! Mivel ugye kell az a szék, nekilát, a nagy fűrésszel, ami nyilvánvalóan nem arra való, hogy széket gyártsunk. Aztán hopp! Levágja az ujját.
Felmerül a kérdés: A nem rendeltetésszerűen használt fűrészgép, vagy az idióta asztalos hibája, hogy lerepült az az ujj?

Eme két tanulságos történetet ajánlom mindazok figyelmébe, akik úgy gondolják, hogy a hentes nem tud disznót vágni, és a fűrészgép a hibás.

Tripodok

Hírzárlat és adás-szünet. Várunk. A Tripodok taposnak rajtunk. Kíváncsian várjuk, hogy mikor jelentkezik...

Múvészet

Múvészet az (igen, múvészet, és nem művészet), ha egy adott érzelmet, gondolatot át tud adni az olvasó/néző/hallgató közönségnek, vagy képes művével indukálni a kívánt érzelmet az alanyokban? Ha igen, akkor a Toreadorok elbújhatnak.
UGYANIS!
...a Malkavita EPIC SUCCESS-el érte el a kívánt hatást előző művével, P.É.T.E.R. halálával. Köszönöm a tapsot, köszönöm szépen. Függyöny. Mindenki tapsol. Pagliacci talán büszke rám...

P.É.T.E.R. a segédprogram

Szeretnék nektek bemutatni ma valamit. Egy mesterséges lényről lesz szó, ami nem más, mint egy okos kis program:
P.É.T.E.R.
- Neve egy rövidítés, aminek jelentését nem árulom el. Funkcióját tekintve segédprogram.

Én magam alkottam meg P.É.T.E.R.-t, aki a segédem volt egy hosszútávú project során, mely nem kisebb jelentőségű lett volna, minthogy egész hátralevő halhatatlanságomat meghatározza, és létemet jó irányba terelje. Mondanom sem kell, a project -mint megannyi más projectem is- kudarcba fulladt. A kísérlet elszabadult, a kísérleti alany megdöglött, a kísérletben felhasznált anyagok és eszközök tönkre mentek.
P.É.T.E.R. ebből adódóan funkció nélkülivé, munkanélküli programmá vált. Szükségtelenné válása természetesen egyet jelent halálával is. P.É.T.E.R. elemeit eltávolítottam, töröltem minden állományát.
A project kudarca természetesen rám is hatással van.
Elvesztettem minden motivációmat, kedvtelenné, életunttá váltam. Már rá sem tudok nézni a projectben használt anyagokra, eszközökre, és legfőképp a kísérlet alanya az, ami az idő előre haladtával undorral tölt el, és taszít. Ki kéne dobnom ezt a rohadó tetemet az ablakon, de sajnos annyira a szívemhez nőtt, hogy képtelen vagyok. Inkább megvárom, míg lerohad róla a hús, aztán majd preparálom a csontjait, és csinálok belőle csontvázat a szekrénybe.
Már ha lesz még valaha gusztusom ránézni, vagy hozzá érni... Egyelőre undorodom tőle. Haszontalan tetem.