Mine

Kövek. Sziklák. És egy szív, ami dobog. Csodás összhangban dobban együtt mindez. Hogy miért írom le ezt? Mert nincs semmi értelme...
Panda-power!
Overcharge!
I'm lovin' it...

A mindenható pandaisten balladája

Egy nap a Valhallába jutok. Harc közben esek el, és harc közben állok fel, hogy bekössem azt a kurva cipőfűzőmet, amiben felbuktam. Bosszút állok minden egyes sérelemért, ami szeretteimet érte, és halálos vágást ejtek azokon, akik utamba állnak. Gyilkos leszek, vérfaló, átkozott hegylakó, örökéltű vadász.

Minden élőt kipusztítok ezen a mocskos, züllött, retardált bolygón. 

Csakis a pandákat hagyom életben. 

De azok közül is csak egyet. 

Ezt a pandát pedig a galaxis minden szegletébe magammal viszem, hogy lássa, mennyi minden van azon túl, amit most látunk. Mennyi csillag, és galaxis kering a végtelen sötétségben, a ragadós masszaként rájuk boruló, mindent elnyelő üres, visszhangos semmiben. Ennek az egy pandának adom a világot, és benne minden csodát, amit ember elképzelni képtelen. 

Istencsászárrá teszem! 

A világmindenség urává avatom... 

Hisz a pandák játékosak, és jól eljátszadoznának a mindenható erővel. Az egyetlen panda labdázhatna a bolygókkal, és megrágcsálhatná az aszteroidákat. Szinte látom a szemeim előtt, ahogy álmatagon elheveredik, és egy csillagködön ringatózva rólunk álmodik, emberekről, akik oly mohón pusztítottunk ki mindent, amire csak rátehettük kapzsi ötujjú mancsunkat. 

Ó, Mindenható panda. 

A mindenség pajkos őre. 

De milyen őr az, amelyik alszik őrségben? Álmos. Többnyire. De én így is nagyon szeretem. Olyan aranyosak ezek a pandák. Nekem is kell egy panda. Olyan cuki, hogy belehalooooooook!

I hate to be in friendzone...

Balladát fogok írni...

Dawn of worlds

Alkottam egy világot. Segített benne az Árnyúr.
Tengerek mossák partjait, s magas hegyek emelkednek ott, ahol az apró népek túl mélyre ástak.
Hüllők hordják áruikat, messzi földekre, s démonok henyélnek gigászi erődvárosukban a puszta Szikföld közepén. Tébolyt hordoz az a vidék... Rettenet motoszkál minden szikla mögött, minden kavics alatt. Fűszál sem rezzen, hisz oly kopár és száraz a puszta föld amíg a szem ellát. Halált hordozó táj.
Másutt kalózok rajzanak, hullámsírba küldve azt, ki utukba áll. Gonosz vidék ez...
Te mit tennél, ha ide szülne anyád?
Ha te magad is démonok fattya lennél?
Ha tengerbe dobnának, miután köldököd elvágták?
Pusztulj. Pusztulj te fattyú. Rád senki sem kíváncsi.
Dögvészt hozzon a hajnali köd...

Tangóznak a majmok a vakondemberekkel, és az acélhengerekkel

Úgy érzem, majom-tangó van a fejemben. Szédületes üdvrivalgással vetik le magukat sorban a padlóra, sőt, dulván a padlóla le, ezek a majomfajzatok, hogy könyékkel odacsapjanak, és zajjal, robajjal borítsák be agyam minden egyes redőjét.
Fáj a fej.
Tompa az agy, meg a Mihály.
Körkörös mozdulattal ropog a nyak, ropog a test, a kezek, a lábak, és lényegében minden...
Ropiember lettem. Egy karóba húzott nyárspolgár.
Beleket akarok látni Gandalf... Beleket!

Vakondember és a tenger, meg egy ócska acélhenger...

Connection time out

Kicsit meghaltam ma; de kicsit újjá is születtem.
Hol az a szörnyeteg?! Cibáljátok elém. Látni akarom.
Bele akarom mélyeszteni tekintetem, bele én! Mélyen a szemébe.
Üvölteni akarok, csak úgy nyálfröcsögve, hangosan, tisztán de érthetetlenül!
Szólni akarok hozzá, tisztátalanul de érthetően rikoltva, bele, egyenest az arcába!
                                        De Ő sehol.
                                          Ő nincs meg.
                                  Elveszett?
                                                      Elbújt?
                         Rossz, komisz szörnyeteg!
                                                Rémes kis Succubus!

Ostort csattogtat tán valahol? Nem. Ő nem tesz ilyet.
Csak úgy létezik, lebeg a lét határán, a kvázi végtelen semmi peremén andalog, illeg és billeg, hahotázik, mámorosan, groteszk vigyorba facsarodva.
Gonosz dolgokat eszel ki uzsonnára...
Szinte már hiányzik, ahogy neki hiányzik egy őrült, én, vagy én, esetleg én.
  Neki, magának, magamnak.
     Ő Én vagyok, és Én vagyok Ő.
           De akkor Mi Ők vagyunk, és Ők Mi.
                   Mi?
                            Ja igen...
Maradjak nyugton, azt mondják...
  De nem érted meg, hogy szorít ez a kurva gumiszoba nyaktájékon?!?!?!

Fuldoklom benne. 

Fuldoklom egy Succubus vérében. 

Egészen beleőrülök, oda és vissza.
Csak a visszhangja csendes...
Mintha egy csont roppanna el az agyam mélyén:


Ping........


Ping............


Ping.................


      Connection time out! ......... 
I'm the wrath of a forgotten god

Az élet értelme?...

Feltettem a kérdést itt oldalt, miszerint Mi az élet értelme?
Nos, ezidáig érdekes eredmények vannak, ugyanis a legfontosabb dolgokra egyetlen szavazat sem érkezett!
Tudás, Szaporodás, Szeretet, Hatalom...
Ezek fölött siklott el eddig az emberek tekintete, márpedig e között a 4 között ott van az, ami SZERINTEM az élet értelme. Kitaláljátok hogy melyik?...
A Tudás!
Tudni minden tudhatót.
Ismerni minden ismeretlent.
A végtelennél is több, ha ismered a végtelent, vagy annak egy részét.
Hihetetlen hatalom rejlik a tudásban.
Ráadásul akiről tudsz mindent, akit ismersz, azt könnyen meg is szeretheted.
Csakis a megismerés útján születhet igazi szeretet...
De mégis. A legnagyobb tudás nem más, mint az, hogy
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
huszonkettő.