Álmomban láttam egy könyvet. Borítóján Kehely, fekete bőrből... A Fekete Kehely...
A könyv, melyben így mesél magáról korábbi tulajdonosa:
"Kedves Naplóm!
Sebastian
Daedur Von Krueller vagyok, a Kraken ház nemese, a Abel Demetrius
Von Krueller báró elsőszülött fia, a Krueller família minden
tulajdonának jogos örököse.
Legalábbis hivatalosan valami
ilyesmi. Az, hogy gyakorlatilag huszonéves korom óta a bűn útján
járok, és kalózkodásból élek, lényegtelen. Hogy ez miért baj?
Kifejtem
bővebben: Egy kalóz, aki legalább egy évig folyamatosan rabolt,
és a hajózás törvényeinek mindegyikét megszegte, mindösszesen
15 év börtönbüntetésre számíthat, vagy 10 év munkatáborra.
Ha netalántán meg is szökik, és újra elfogják, ezt 5 évvel
súlyosbítják a birodalmi törvények szerint. Ha démonimádattal
is megvádolják (ami elég gyakori) akkor magánzárkát kap,
súlyosabb esetben még 1-2 évet rávernek, ami „vizsgálati
fogság” néven az inkvizíció kínzókamráiban letöltendő.
Tehát egy veszedelmes kalóz, visszaeső bűnöző, aki
feltételezhetően démonokkal cimborál, mindösszesen 22 évig
kénytelen élvezni a rácsok mögötti életet.
Ha viszont valaki
gyilkol, és áldozatai lelkét démonoknak szolgáltatja ki, vagy
jobbára többszörösen vádolható gyilkossággal, az élete végéig
börtönben csücsülhet. Nem a legjobb kilátások, de még mindig
jobb, mint ami a tizenhármas törvénymódosítás érvénybe lépése
óta folyik. Azóta nincs életfogytiglani börtön. Helyette van
egyfajta rituális keretek közti élve elégetés...
Engem
kalózkodás vádjával tartóztattak le.
Ugyan volt valami
tárgyalásféle, de én azt a bohóckodást amit ezek műveltek, nem
nevezném tárgyalásnak. A lényeg itt jön, az, amiért
lényegtelennek neveztem a tényt, miszerint kalóz voltam, és
vagyok. Merthogy én mindezek után arra vártam, hogy elevenen
égessenek el a szent tűzben.
Hogy miért? Nem tudom, nem értem,
csak sejtéseim vannak. Talán valamelyik kuzinom, vagy maga az anyám
intézte így, hogy letörölhessék a család becsületén esett
csorbát. Hogy elfelejthessék mindörökre, hogy volt valaha egy
vérükből való Sebastian Daedur Von Krueller.
Így az
öcsém örökölheti a vagyont, a címet, és mindent. Így nem kell
a birodalmi bürokrácia útvesztőin át eltüntetni annak nyomait,
hogy én életben vagyok, mint jogos utód. A birodalom eltüntet
ebből a világból, egyenest a pokolra. Akkor ez volt a hivatalos
verzió. Cöhh... ha tudnák, hogy nem oda érkeztem, ahová
szántak! Ha tudnák, most még szélesebb mosollyal írnám le ezen
sorokat életművembe, három nappal azon szörnyűséges kínok
átélte után. Remek hely ez számomra, és nem is kívánhatnék
többet, mint itt lenni. Ez maga a mennyország. Az angyalok
paradicsoma. Sehol egy árva lélek, csak én. Boldoggá tesz a
csend, a magány. A természet szépsége pedig egyenesen megbabonáz.
Egyelőre nem érdekel, hol vagyok, hová kerültem. Ezek a romok is
gyönyörűek. Hófehér márvány kövezet, csodásan faragott
emberalakok.
Ez
maga a mennyország, a Béke Szigete..."
