Szemfétis

Megmarkolnám a torkodat, közelebb húznám az arcod, hogy mélyen azokba a barna szemeidbe bámulhassak, és úgy csókolnálak meg, mint valami eszelős. Kiszívnám belőled az életet, mint hipó a színt a halott bőre alól. Falnám a nyálad, mint valami gusztustalan, telhetetlen fenevad. Harapnám ajkad és nyelved, ujjaimat mélyeszteném bőrödbe. Körmömmel szántanám a hátadat, trillázva kiálló bordáidon. Lapockádat szinte szilánkosra roppantva ölelném magamhoz görcsbe állt tested. Szörnyeteged lennék, kínzó fenevadad... Csak nézz azokba a nagy barna szemekbe. Ugye milyen szelídek?

Két skizofrénia beszélget, de csak gondolatban...

A te rendszered működik Robág...?
Mire akarsz ezzel rátapintani Obec...?
Talán el kéne gondolkodnom eme nem feltétlenül iním kérdéseden egy cigarettahenger füstjével ködösítve elmém zegzugait talán?
Valószínűleg nem.
De igen...
Mire fel ez a nagy sallangos közbeszédtelenség?
Vársz, választ kapsz, elégedetlen leszel, ez a dolgok rendje...
Robág. Egyszerűen nem értem. Miért az Ember az egyetlen változó a képletünkben?
Mert minden más tökéletesen működik, úgy, ahogy mi eltervezzük. De az EMBER, az mindig felrúgja a számításokat.
Talán azért, mert egy olyan világot tükrözünk ezzel a társalgással ami a mi agyszüleményünk és felszínes képzelőerőnk mellékterméke, és talán még nem értünk el arra a pontra hogy belevigyünk más tényezőket is mint a jelenlegi legnagyobb probléma az életünkben, az Ember...
Belerondít a számítások és becslések tökéletes rendszerébe. Az Ember. Az egyetlen kiszámíthatatlan vegyület...
Mi magunk vagyunk a guanók központi értelme. Az Ember.
Hisz mi is emberek vagyunk! Tehát nem lehetünk a központban. Perifériára szorulunk azáltal, hogy hétmilliárd klónunk rohangál szanaszét ezen a sárgolyón. Ezen a mocskos sárgolyón, ami ettől hogy-hogy nem, de talán szétcsavarodik.
A sárgolyó tisztaságát nem kérdőjelezném meg. A sárgolyónak semmi baja, egészséges és duzzad az energiától. Az Ember ferdíti el ezt a tényt mikor beállítja a sárgolyót mocskosnak, betegnek az általa okozott környezeti elváltozások miatt amik valójában semmilyen hatással nincsenek a sárgolyóra, csupán az ember mint ostoba tényező kényelmes mindennapjait nehezíti meg. Nem nem. A sárgolyó átélt meteorzáporokat, váltakozó jégkorszakokat, a fajok jöttek és mentek rajta, napkitörésekkel teli időkben is, és az EMBER képes azt hinni hogy egy műanyagzacskó majd... NEM! A sárgolyónak semmi baja...
Ezek nem a te gondolataid, Robág. Már megint rossz vagy. Egy halott szájából lopnád ki a magot?!

És itt elhallgatott. Én pedig lejegyeztem.
Ti, akik ezt olvassátok, jobban teszitek, ha menekültök erről a bolygóról... Nem nektek való vidék ez.