Régóta nem hallattam hangom, illetve nem láttattam betűim. Miért? Fátyol mögött rejtőztem...
Nem vettetek észre! Jó kis trükk, mi?
Na mindegy. Úgy érzem, írnom kell.
Egyrészt meg kell említenem azt a szörnyű fogfájást, ami a bölcsesség eljövetelének körülményességét körüllengi.
Aztán meg kell említenem a Trollok legtrollabbik trollnőstényét, aki hihetetlen jó arc, és pénteken jön hozzánk vöndégségbö. No igen. Adni kell neki enni valamit, mert a végén szétrágja a búTrollokat.
Aztán említenem kell még a hajnalt, ami nem tudom hol talál rám. Vagyis azt tudom hogy mikor. 11kor. Nekem délelőtt 11 az még kora hajnal, ma ezt abszolúte konstatáltam. Nyasgem bioritmus.
Na aztán ami a legfontosabb: a Múzsa.
Hihetetlenül nagyon-nagyon hiányzik. Megőrülök tőle, még jobban mint eddig voltam.
Minden nap a képét nézem, minden nap az Ő gondolatával alszom el.
Féltem, mert tudok a rémálmairól, és arról hogy gyötrődik, és valami nincs rendben vele mostanában. Meg akarom menteni. De hogyan válhatna egy Malkavita hőssé?... Hogyan menthetné meg a Múzsát a szürke valóság tűhegyes agyarakkal teli, vérengző, nyáladzó pofájából?
A Malkavita távolba réved. Keresi a választ. Valahol ott rejtőzhet a fogfájásban.
